Írtunk egy nagy vargabetűt

Mert mit is akartak a rendszerváltó pártok? Ki emlékszik már rá? A szórólapok és a propagandaanyagok a szemétben landoltak. De egyébként is: hogyan és kin lehetne számon kérni az ígéreteket?

A Fidesz II. kongresszusa által elfogadott program (1989. október 13-15.) nemrég „előkerült”. Itt elérhető, és érdemes teljes terjedelmében átolvasni, mert nagyon tanulságos: http://img.444.hu/fidesz_program_1989.pdf
És utána elgondolkodni: hol vagyunk ma már ettől? Akkoriban még programot írtak. A legutóbbi választáson már csak egy szó járt a választóknak: Folytatjuk! De mit is…? És miért is fárasztanák magukat, ha ennyi elég?!

A „rendszerváltó” Fideszesek nemigen hitték, hogy valaha kétharmados többséggel ülnek majd a parlamentben. Meg minden más fontos és kevésbé fontos intézményben Még nem tudták, milyen a hatalom, és mi mindent kell/képesek megtenni, hogy ezt a hatalmat ne adják ki a kezükből. Régen nem tetszett nekik az egypárt-rendszer, de rájöttek, hogy ez sokkal kényelmesebb, mert mindent erőből lehet megtenni.

1989-ben felébredt a remény: olyan ország lehetünk, ahol jól érezzük magunkat. Azóta eltelt több mint negyedszázad, és az egyik legpesszimistább nemzetté váltunk, egy végletekig összeugrasztott, megosztott és szétszakadt társadalommal. Nincs bizalom, önbizalom, tolerancia, empátia, de önbecsülés sem. Gyűlölködünk, utálkozunk, irigykedünk, és folyton mutogatunk a másikra. Menekülünk minden elől. Több százezren már az országot is elhagyták. Aki még bírja, cipeli az egyre nagyobb terheket – az életük végéig tartó devizahiteleket, az ÁFA-t, a vállalkozására kirótt tucatnyi adót, járulékot és terhet. Eltűrik a hivatalok packázását, a listázásokat és a megbélyegzéseket, de inkább nem szólnak… Elvehetik a jogait, a magánnyugdíj befizetéseit, az egészségét és a biztonságérzetét. Eljátszhatták a bizalmát. Mára mindenkinek elege lett a politikusokból és a parlamenti szavazógépekből. De ha nagyritkán mégis adódik egy lehetőség, hogy az ő szava vagy szavazata is számíthat, akkor megretten. És jelentéktelennek érzi magát azokkal szemben, akik egyre nyíltabban szívják a vérét.

Eltűrtük, hogy kiüresítsék és nevetségessé tegyék a jogállam alapvető intézményeit, hogy lejárassák a legszebb szavainkat. De ami a legnagyobb bűnük: évtizedeket vettek el az életünkből!
Sajnos ezért nem csak ők a felelősek, hiszen egy ország hagyta! Mert elhitte, hogy ők, a „kiválasztottak”, és majd tisztességesen teszik a dolgukat értünk, mindannyiunkért.
Nem így történt.
Itt vagyunk 2016-ban, és egyre kevesebben tudják: Merre tovább? Milyen kanyarok várnak még ránk?

Seres Mária