Még kér a NÉP!

Hiszen itt van erre a rengeteg nagynevű „népképviselő” és okos, meg a sok „karizmatikus” vezető, és persze a néhány (de talán még így is túl sok) magáról szentül meggyőződött „első” ember, s talán még komolyan is gondolják, hogy valóban ők azok, akik megoldást hozhatnak majd a NÉP bajaira, amihez csak egy feltételük van: szavazz rá! És a sleppjére is persze…

Vajon miért van az, hogy ők nem hallják meg azt sem, hogy még kér a NÉP, azt meg különösen nem, hogy mit is kér. Pedig nem kér bonyolult dolgokat, és meghallani sem olyan nehéz, csak le kellene vonulni az elefántcsont tornyokból, és egy kicsikét megmerítkőzni közöttük.
No persze nem előre megszervezett marketing akciók keretében és kamerák össztüzében, hanem amolyan csendes, leereszkedő módon, spontán, minden hivalkodás és ceremónia, vagy gyűlés nélkül. Mert akkor biztosan megnyílna a NÉP, még nekik is, és elmondaná azt, amit ugyan ők is tudhatnának, de hát kit is érdekel ez közülük…

Ha ló nincs, szamár is jó – ahogy mondani szokták. Ezért most helyettük, akiknek szinte csak egy szavukba kerülne, most megpróbálom én visszaadni azt, amit nekem mondott vagy írt a NÉP. Igen, így nagybetűvel, mert én tisztelem a türelmét, még ha ezt sokan birkaságnak nézik, becsülöm a kitartását, még ha ezt sokan feleslegesnek tartják, méltányolom a szívósságát, még ha ezt sokan értelmetlennek gondolják, csodálom a higgadtságát, még ha ezt sokan hátránynak tekintik, és elismerem azt, hogy a megfelelő időben tudni fogja a NÉP, hogy mit kell tenni, még ha ezt sokan nem is hiszik…

Én bízom a NÉPBEN, és a józan ítélőképességében. Mert felismerte azt, hogy eljött az ő ideje, és mi sem nagyobb bizonyíték erre, hogy az első lépéseket már hatszázezren együtt tettük meg – amiért hálával tartozom/tartozunk. És én nem szeretnék hálátlan lenni, mint azok, akik 20 éve töretlenül kihasználják őt, és csak akkor van szükségük rá, ha az előnyeik megszerzéséről, a választásokról van szó.

Ezért sem feledtem azt a sok ezer szájból és sok ezer levélből hozzám szóló kérést, hogy ezt is meg azt is tessék még megoldani, és feltenni népszavazásra.
A legtöbbről tudtam, hogy úgy sem engednék meg, de mégis azt gondoltam, hogy igazodva a jogállam elvárásaihoz, oly módon teszem fel a kérdéseket, hogy arra ne lehessen nemet mondani – vagy ha igen, az már tényleg nem jelent mást, mint a demokráciának, a népfenség elvének az arculköpése…

Hamarosan mindent megtudtok, még egy kis türelmet kérek, és elindulhat útjára az, aminek eredményeképpen pont kerülhet minden negatív folyamat végére, és ezzel lehetőség adódik a vesztünkbe való rohanás megakadályozására.

Mert kér a NÉP, még kér…
Kérni szeretné, hogy hagyják végre élni, és hogy azt tehesse végre ez a NÉP, amihez igazán ért, a rettegés, a kiszolgáltatottság és a szomorúság, vagy a dühödt indulatok által okozott értelmetlen erőszak és pótcselekvések helyett.