2010

…a cselekvés éve

Nem gondolom, hogy a rendszerváltás után 20 évvel arra kellene törekedni, hogy egy párt ötven százalékos vagy annál nagyobb többséggel kerüljön hatalomra. Mindegy, hogy melyik pártról beszélünk.
Bocsánat, de nem az egypártrendszert akartuk megszüntetni 1990-ben?
Aki most egy párt korlátlan hatalmának megvalósulásától várja a felemelkedést, az lát-e garanciákat arra, hogy az működőképes lesz?
És vajon ugyanez a személy hogyan vélekedik az MSZMP-ről, az egypárt rendszerről?
Vélhetően kritikával illeti.
De akkor miért akarja most ugyanezt, és honnan tudja, hogy ez most más lesz és ez így jó lesz?
Vagy csak reméli?
Tartok tőle, hogy a remény most már kevés, hiszen ha jobban belegondolunk, eddig is egy párt vezérelt mindent 4 évenként 4 évig – csak koalíciót is kreáltak hozzá, hogy ez demokratikusabbnak tűnjön…
És most már nincs újabb elvesztegetett 4 évre lehetőség, különben vége ennek az országnak!

Sokfélék vagyunk.
A demokrácia a választás lehetőségét kell kínálja. Mindenkinek.
A civilség az egyén politikától mentes kifejezési eszköze, a közösségért tenni akaró vélemény megfogalmazása és  annak megvalósítása.
A civilek tevékenységükkel jobbá, szebbé, élhetőbbé tehetik a környezetüket. Helyi és országos szinten is szerveződnek, szinte minden területet érintve – kultúra, szabadidő, környezet és természetvédelem, állatvédelem, sport, emberi jogok stb.
Az erős civil társadalom kontrollt jelenthet az államra, a mindenkori kormány és a politikai irányzatok felett.
Egy erős civil-kontroll az igazi demokrácia egyik záloga.

Ezért is bízom benne, hogy a Civil Mozgalom által a várakozás és a reménykedés helyett immár a gondolkodás és a cselekvés évei köszöntenek ránk – mert igazi eredményt csak ez, és az összefogás hozhat.

Seres Mária