Síppal, dobbal vagy akár nádihegedűvel

Síppal, dobbal vagy akár nádihegedűvel

Nincs hozzászólás a(z) Síppal, dobbal vagy akár nádihegedűvel bejegyzéshez

Sosem felejtem el milyen döbbenetet váltott ki belőlem, amikor a hírekben azt olvastam, hogy Horváth Andrásnál házkutatást tartottak. Ő volt az első olyan személy, akit személyesen ismertem, és ilyen dolgot kellett átélnie.

Arra a Horváth Andrásra törtek rá akkoriban a nyomozók, akinek a lelkiismerete azt diktálta, hogy a NAV tisztviselőjeként nem falazhat a csalásokhoz. Látta, hogy kik azok, akikkel foglalkozniuk kell, és kik a védett személyek.  Sokáig vívódhatott, aztán egyik este úgy hagyta ott az irodáját, hogy kihozott magával egy zöld dossziét, amiben – gondolom – bizonyítékok voltak. Azzal állt ki a nyilvánosság elé, hogy az adóhatóság asszisztálásával évente ezermilliárd forintot (!) vagy annál is többet elcsalhatnak a védett csalók. Kapott sajtófelületet – amihez azért kellett politikai segítség is – de végül nem védte meg a nyilvánosság: a munkahelyéről kirúgták, házkutatást tartottak nála, és utána hosszú vegzálás következett.

Egyszerűen nem értettem: hogy történhet ilyen egy emberrel, aki a köz érdekében felhívja a figyelmet a törvénytelenségekre? Egy olyan emberrel, akit személyesen ismerek, és tudom, hogy jó ember.

AZ IS ÉRDEKES VOLT, AHOGYAN TALÁLKOZTUNK. Nem titkos páholyban, nem befüggönyözött ablakok mögött, hanem Budapesten a 7-es buszon. Az Astoriánál szálltam fel és ismerősnek tűnt, de én is neki, aztán szinte egyszerre megszólítottuk egymást. A Keletinél nekem le kellett szállni és siettem is, de telefonszámot azért cseréltünk. Aztán később többször is le tudtunk ülni beszélgetni. Volt, hogy barátilag, volt, hogy komoly dolgokról – de ez most lényegtelen.

HOGY MIT ÉLHETETT ÁT Horváth András azon a reggelen, amikor becsengettek, és megszállták a lakását, már én is megtapasztaltam. Sajnos tudom milyen az, amikor idegenek kutatják át az otthonod összes szegletét, zegét-zugát, és a a szennyeskosártól a fagyasztóig szó szerint mindent szisztematikusan átnéznek, de még az alsóneműidet is.
Emellett lementik az összes adatod, a munkáidat, és a levelezéseket is, aztán elviszik a lakásban található összes adathordozót – az archivált családi fotóktól a gyerekjátékokig. És teszik ezt úgy, hogy azt sem mondják meg, hogy mit keresnek.

Szóval tudom milyen érzés 13 ember 10 órás „kutatómunkája” után összetörve ott ülni a lakásban, amikor már mindenki elvonult, és hagyni, hogy előtörjenek a könnyek…

A MAI HAJNAL A GŐDÉNY CSALÁDNÁL IS RENDHAGYÓ VOLT, hiszen „hírhedt” vírustagadóként csaptak le Dr. Gődény Györgyre. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Aki valaha egyetlen videóját is megnézte az jól tudja, hogy sosem volt vírustagadó, de még oltásellenes sem. Ilyet csak az állít róla, aki az ellenséges médiából tájékozódik, és nem veszi a fáradtságot, hogy végignézzen vagy elolvasson akár egyetlen olyan anyagot, ami tőle ered, és nem rosszindulatú újságírók agyszüleménye. Aki ismeri őt jól tudja, hogy soha senkinek nem akarna ártani. Nem csak megbízható szakember, hanem egy igazi jó ember – és nem véletlenül lett 2018-ban az övé az év „Kedvenc patikája” díj!

Ismerve Gyurit, tudom, hogy felveszi a kesztyűt, megrázza magát, és teszi tovább a dolgát. De őszintén együtt érzek a feleségével és a családjával is, akiknek szintén át kellett élni ezt a sokkot. És akik most maguktól is megkérdezik: hiányzik ez nekünk? Tényleg az ő családjuk nyugalmát kell feláldozni azért, hogy egy normális országról és értelmes intézkedésekről – egyelőre csak – beszélhessünk?

Lehetne még folytatni a sort, hogy kikkel és milyen módon számolt már le a hatalom és annak kinyújtott ökle,  A MÉDIA. Hány embert rémisztettek már el akár nyíltan, akár a családján keresztüli nyomásgyakorlással. Milyen fenyegetéseket kell elviselni azoknak, akik szembe mernek menni valami olyannal, ami a HATALOM vagy a PÉNZ miatt bizonyos körökre veszélyt jelent. És persze nem olyan „látszat” fenyegetésre gondolok, mint amilyennel egy Tóth vagy Boldogkői nevű fickó a szereplési vágyát kielégítve most körbe road-show-za a médiát. Hanem a valódiakra, és sokkal súlyosabbakra…

Vajon miért vállalják és csinálják mégis? Miért bukkan fel újra és újra VALAKI, aki sokak érdekében vagy sokak véleményét képviselve ki mer állni a nyilvánosság elé, és vállalja, hogy a célkeresztet rárajzolják? Mert olyan belső késztetése van, ami – talán irracionális módon – elnyomja a félelemérzetet. És nem arra gondol, hogy mit veszíthet, hanem csakis az lebeg a szeme előtt, hogy mit érhet el vele.

Hogy legyen értelme ezeknek a személyes áldozatoknak, ez azok felelőssége, akik a fotelből nézik mindezt. Akikben lehetnek ugyan saját sérelmek vagy indulatok, de mégsem cselekszenek, inkább csak szemlélői az ilyen folyamatoknak. Ha végre ők is megértenék, hogy többé nem kívülállók ebben, hanem EZ AZ Ö KÜZDELMÜK is. Ha egyszer felismernék magukat Horváth Andrásban, Gődény Gyuriban vagy épp bennem, akkor egy hatalmasat lépnénk előre…

„Nincs tömegmegváltás” – mondta egyszer Szepes Mária nekem. Mindenkinek egyénileg kell megtalálni a helyes utat, de ehhez gondolkodni, és persze cselekedni is kell! Amire a médiával teljesen lebutított és a gyógyszerekkel leszedált emberek sajnos már nem képesek. Ezért kell mielőbb ébresztőt fújni – ahogy ezt érdekes módon éppen tegnap este tette meg Dr. Gődény György is a Facebook közösségében. Síppal, dobbal vagy akár nádihegedűvel…

Csak hogy tudja mindenki (mert természetesen a szenzációra éhes média híreiből még ez is kimaradt!), a dánok 9 napig csörömpöltek az országban,és meg is lett az eredménye!
TALÁN MI IS ELKEZDHETNÉNK VÉGRE.

About the author:

Leave a comment

1 × egy =

Back to Top