Virágcsokor

Minden nő szeret virágot kapni – ünnepeken, hétköznapokon, bármikor. Vannak elegáns, drága csokrok és a szeretet által kötött tökéletlenek. Mindnek megvan az értéke.

Az idei március 8-án kaptam egy minden eddigitől különböző csokrot. Kókadó celofános frézia volt. Egy ismeretlentől kaptam. Egy hajléktalantól.

Ételosztást szerveztünk a Blaha Lujza téren. Evett egy adag pásztortarhonyát, aztán elment, és visszajött egy csokorral. Nem tudom honnan hozta. De büszke mosollyal az arcán átnyújtotta: – Boldog Nőnapot! Olyan finomat főztek!
Először nem tudtam mit mondani. Sértsem meg azzal, hogy nem kellett volna?! Nem! Miért ne érezze Ő is annak az örömét, hogy adhat?
– Nagyon kedves! Igazán szép! – és látva, hogy nála van még az üres műanyag tányér, természetesen megkérdeztem: – Éhes még?

Bólintott.
És kapott még egy adag kolbászos, füstölt szalonnás pásztortarhonyát. Utána pedig feketekávét, egy kis tejjel. Leült a Blahán a járdaszegélyre, a napra. Aznap nem csak a gyomra telt meg meleg étellel, hanem lelki tápláléka is volt. Embernek érezte magát.
Pont a Nőnapon!

ÖN MIT GONDOL?
A házasságon kívül együtt élő személyek között kötessen-e szerződés?