Aláírásgyűjtés nagyüzemben

Az időjárás ma kedvezett a választáson indulóknak, el is árasztották a városok főtereit a mindenféle szervezetek és személyek. A „tehetősebbek” kis repi-ajándékokkal, egyen-asztalkával és dzsekiben, a kicsik egy-egy mappával a kézben igyekeztek megnyerni a kedves választót. Általánosan elmondható, hogy nincs nagy tolongás a gyűjtőasztaloknál, a mappások elől pedig kifejezetten menekülnek az emberek.

Nagy a passzivitás, de meg kell említeni a félelem-faktort is. Az emberek tartanak attól, hogy kiadják az adataikat, mert ki tudja kinek a kezében landolnak majd a gyűjtőívek.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbálja ki, milyen az aláírásgyűjtés. Pár hete egy újságíró mondta nekem, hogy milyen könnyű most a jelöltállítás. Ő fél óra alatt összegyűjt 500 aláírást a Havanna lakótelepen. Mondtam neki, hogy próbálja ki! (Persze tudjuk, hogy nem fogja…)

Egy-egy választási körzetbe általában 20-25 induló jelentkezett be. Ők már a bőrükön érzik, hogy milyen állapotban van a társadalom. Kiábrándult, passzív, kishitű – talán ezek a legenyhébb jelzők. De éppen ezért kell mégis felkerülni a szavazólapra, és minél több embernek vissza kell adni a hitét önmagában és a társadalom összetartó erejében.

ÖN MIT GONDOL?
Az emberek képviseletére alkalmas személyeket előbb válogassák és válasszák ki, mielőtt megválasztanák?