Képesség és felelősség

Belehalt az éhezésbe az a török ügyvédnő, akit 17 ügyvédtársával együtt bebörtönöztek, mert állítólag kapcsolatban álltak egy szélsőbalos csoporttal. A jogászok több szabálytalanságról és hatalmi beavatkozásról adtak hírt, egyebek közt arról, hogy elmozdították tisztségükből azokat a bírókat, akik eredetileg a vizsgálati fogság megszüntetését rendelték el a 18 ügyvéddel kapcsolatosan.

Ebru Timkit 238 napon keresztül folytatta az éhségsztrájkját, és egyetlen dolgot akart: tisztességes bírósági tárgyalást. Olyat, ami mindenkinek jár egy jogállamban.
A tragédia súlyát tovább növeli, hogy éppen egy ügyvéd folyamodott ehhez a veszélyes tiltakozási formához, mert nem látott más megoldást.
Pár hónapja egy népszerű török zenekar két tagja is belehalt az éhségsztrájkjába. Őket is ugyanazzal vádolták, mint az ügyvédnőt és társait.

Ebru halálhírére tömegek mentek az utcára, ám a rendőrség könnygázzal és gumilövedékek használatával megakadályozta a felvonulást.
Elképzelni is nehéz, min ment keresztül ez a 42 éves nő, míg végül 30 kilósan a szervezete feladta a küzdelmet. Ő nem, mert a végsőkig kitartott.
Megérte? – kérdezhetnénk.
Az ő döntése volt: tudta mit csinál, és mit kockáztat.

A férjem július 14-én kezdett éhségsztrájkba, mert egy hamis váddal, és ehhez még törvénytelen módon is vádoltak meg bennünket, amire nem volt eddig példa Magyarországon. Nem szokása és nem is csinált ebből csinnadrattát, hiszen amibe kezdett, azt az ügyészségnek, mint felelős szervnek szánta, hogy szembesítse őket a tettükkel, és végre biztosítsák azokat a jogokat, ami mindenkit megillet.

A 45 nap éhezés hatását és nyomait látva, nyomatékosan arra kértem a férjemet, hogy hagyja abba az éhségsztrájkot. De hogy ne legyen hiábavaló és elfogadja a kérésemet, én vettem át tőle ezt a terhet, és vállaltam, hogy továbbviszem, amit ő elkezdett. Ebben a török ügyvédnő tragédiájának hatása is megerősített.

Elindítok ezzel egy éhségláncot. aminek az a jelentősége, hogy hajlandóak vagyunk az áldozatra magunkért és másokért is, egy jó és fontos cél érdekében. Ez a cél pedig a mi esetünkben is fontos és közös, hiszen egy olyan intézmény törvényes működését kell kérni és számon kérni, amelynek a legfőbb feladata éppen a törvények betartatása. Ezt viszont magára nézve úgy látszik, nem akarja komolyan venni.

A mi ügyünk olyan tanulságokkal fog majd szolgálni, ami sokak szemét felnyitja és megmutatja, hogy mi folyik ebben az országban: a tények jól megfontolt politikai érdekből való elferdítése, a gyűlöletkeltés, a bűnbak állítás és az ellehetetlenítés jól bevált gyakorlata, amit előszeretettel alkalmaznak azokkal szemben, akik veszélyt jelentenek a kényelmes és szemfényvesztő egypólusú politikai berendezkedésben.

És teszik ezt a politikusok és média kart karba öltve, az államhatalmi szervek parancsba adott utasításával és közreműködésével. Rajtunk múlik, hogy ez meddig mehet így, miközben az igazi bűnözők és bűnösök a parancsokat osztják!
„Amikor képes vagy arra, hogy segíts az embertársaidon, ez a képesség megszűnik puszta képesség lenni, és felelősséggé válik.” Szomorú, hogy aki ezt a felelősséget nyíltan vállalja, annak kell magyarázkodni.

Eközben érdekes napokat élünk. Olyan változások indultak el a világban, amit már nehéz lesz féken tartani. És ehhez „csak” egy vírus kellett…
Nézzük meg, mi zajlik Berlinben, Londonban, Bulgáriában és a világ számos országában. És ne csodálkozzunk, hogy a fősodratú média erről hallgat – mert ez rá is veszélyes, hiszen a politikából él. Talán már ők is érzik, hogy a manipuláció korszaka a végéhez közeledik.