Az önállósodás ára

Figyelve a választási iroda honlapját, látható, hogy nincs egyszerű dolga a választásra jelölteket állító szervezeteknek. Csak kb. hetedük tudott eddig eljutni az 500 ajánlásig. Ez egy külső szemlélő számára hihetetlen. Nekünk, akik benne vagyunk viszont érthető: a lelkes jelölt úgy gondolja, hogy számíthat az ismerősökre, rokonokra, munkatársakra. Mindenkinek ki is oszt pár ívet. Pár nap múlva jelentkezik, hogy mi a helyzet – és akkor ledöbben, hogy – tisztelet a kivételnek – még üresek… Bocs, elfelejtettem, nem értem rá, beteg vagyok, és egyébként is mindenki fideszes, meg fél megadni az adatait.
Amikor ezt négyszer-ötször végighallgatja, akkor elgondolkodik: akarom én ezt egyáltalán csinálni?!

Könnyű feladni…
A gyűjtés senkinek sem egyszerű. Még a médiából ismert személyek is kínlódnak vele.
Számomra a legmeglepőbb, hogy olyan személy, aki több cikluson át bent ült a parlamentbe – vagyis elvileg az ajánlásgyűjtésen már párszor át kellett hogy essen – értetlenül áll a helyzet előtt: most már nincs fizetett aktivista, és neki kell csinálni. De vajon hogyan?
Az aláírásgyűjtés bármennyire kellemetlen tevékenység, mégis nagyon hasznos: megismerjük a valóságot. Hogy ezzel nem jó szembesülni? Lehet. Viszont ha áltatjuk magunkat, akkor semmivel nem kerülünk közelebb a megoldáshoz.

ÖN MIT GONDOL?
Választásokkor legyen lehetőség jelöltet ajánlani elektronikus formában is az Ügyfélkapun keresztül?