Interjú Seres Máriával – első rész

Interjú Seres Máriával – első rész

Nincs hozzászólás a(z) Interjú Seres Máriával – első rész bejegyzéshez

Mivel a Seres Mária vezette Civil Mozgalom (CM) a csornai időközi választások alkalmával 4 százalékos eredményt ért el, az országgyűlési választásokon is esélyesként indulnak el. De kik ők, mit akarnak és van-e programjuk?
Mekkora pártról beszélhetünk a CM kapcsán? Körülbelül hány tagot és segítőt számlál?

Ez az, amit nagyon nehéz felmérni egy új szervezetnél. Nem mindegy, hogy ki az, aki úgy csatlakozik, hogy hajlandó is dolgozni, és nem úgy, hogy ha munkával szembesül, akkor azt mondja, „ezt most inkább mégsem”. Mint minden új szervezetnél, nálunk is a legfontosabb a saját erőforrásainkkal tisztában lenni. Jelenleg a humán-erőforrás felmérése élvez prioritást – anyagi erőforrásról még nagyon nem beszélhetünk. Mi a lelkesedésünkkel, a részvételünkkel tudunk majd eredményt elérni – eszembe sem jut, hogy a milliárdos vagyonnal bíró pártokat bármilyen reklámkampányban überelni tudnánk. Viszont nagyon sok kiábrándult ember van ebben az országban, aki tenni szeretne valamit – és ha hajlandó is, akkor lesz erőforrásunk.

Alapelvünk, hogy ne egy kisebbség mondja meg, hogy merre menjen az az ország, ahol a többség is él. Minél több ember kedvét meg kell hozni ahhoz, hogy igenis rólad szól, ez nem csak politika, hanem a TE jelened és a jövőd, így köteles vagy részt venni egy választáson, és köteles vagy legjobb belátásod szerint szavazni.

Ön hogyan értékeli a Csorna megyei választások eredményét a CM szempontjából?

Nekünk azért volt fontos elindulni a csornai választáson, hogy a nagy választás előtt legyen egy megmérettetési lehetőségünk. Egy felmérés, hogy miként, mennyire eredményesen tudjuk megszólítani az embereket, és hogy egyáltalán közülünk hányan mozdulnak meg az adott területen. Tisztában voltam azzal, hogy ha a Győr-Moson-Sopron megyében van 30 regisztrált aktivistánk, akkor nem biztos, hogy mind a 30 elsőre jön segíteni.

A négy százalék egy új szervezet számára nagyon biztató eredmény, nagyon büszkék lehetünk rá – főleg, hogy a második fordulóban hajszálnyira voltunk az MSZP-től, és van mögöttünk egy húsz éves múlttal bíró párt is (MIÉP – a szerk.). Ráadásul volt olyan ismert parlamenti párt, aki még jelöltet sem állított. Időközi választásokon mindig kevesebben mennek el szavazni, mint az országos választások alkalmával, amikor benne van a levegőben – és a kampányokban -, hogy választani kell. Itt sokan meg is kérdőjelezték, hogy van-e értelme négy-öt hónapra egy új képviselőt beküldeni a parlamentbe.

Miért nem indítottak jelöltet a szintén most hétvégen lezajlott józsefvárosi polgármester-választások során?

Jelen pillanatban a mi erőforrásaink nem akkorák, hogy egyszerre két választási körzetet is be tudjunk vállalni. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy most mindent azonnal akarunk, és ne tudjunk koncentrálni egyetlen feladatra. Nem akarjuk eljátszani azt a szerepet, hogy itt minden kész van, és azonnal ugrunk minden feladatra. A CM vezetősége is most szokik össze tulajdonképpen. Most alkotunk programot, most folyik a jelöltkiválasztás – hogy tavaszra 176 helyen tudjunk jelöltet indítani. Annyiban jogos a kérdés, hogy egészen más egy fővárosi közeg, mint egy ötven településből álló Győr-Moson-Sopron megyei körzet – de most ezt ítéltük fontosabbnak, mert az sokkal nehezebb terep, és így reálisabb képet tudunk alkotni. A megszerzett tapasztalatok alapján pedig lesz egy remek stratégiánk az országgyűlési választásokra.

Ha már szóba hozta, az országgyűlési választások során mennyi esélyt lát arra, hogy átlépjék a parlamenti küszöböt?

Bízom abban, hogy az 5 százalékot el lehet érni – vagy még többet is -, főleg akkor, ha a sok passzív ember eljut odáig tavasszal, hogy nem az a megoldás, hogy otthon maradok és nem voksolok senkire, hanem körül néz, és talán észreveszi ezt a Civil Mozgalmat.

Tehát esélyesnek érzem a CM-et. Főleg azért, mert ahonnan ez a szervezet kinőtt, az nagyon sok ember számára ismert, illetve nagyon sok ember a sajátjának érzi. Az én népszavazási kezdeményezésem során alulról kezdett el formálódni ez a közösség: voltunk 605 ezren ebben az országban, akik mindenféle pártok és egyéb társadalmi szervezetek nélkül elkezdtünk összefogni, és egy kérdés rendezése végett szembeszálltunk a politikával. Konkrétan azért, hogy hozzanak bizonylatot a költségeikről a képviselők is, ahogy bárki más ebben az országban.

Ők ennek ellenére sem kívánnak elszámolni, és ezt kinyilvánították már több ízben, legutóbb egy erkölcstelen törvénymódosítással. Kaptunk egy üzenetet a politikusok részéről: ezt nagyon sok ember érti, és azt is, hogy miként nem lett 605 ezer ember aláírásából népszavazás. Nem kell nekik elhinni, amit ígérnek a kampányaik során. Ha nem tartatjuk be velük az ígéreteiket, akkor ez a rendszer nem fog változni. Viszont ha a képviselők visszahívhatóak lennének, akkor rögtön másképp állnának a dologhoz. Nincs olyan munkahely, ahol négy éven keresztül nem kérhetik számon az embertől, hogy mit csinált. Hozzászoktak egy kiváltságos állapothoz, amihez minden eszközzel ragaszkodnak.

Az ő mandátumuk úgynevezett szabad mandátum: onnantól kezdve, hogy bekerülnek a parlamentbe, nem érzik kötelességüknek, hogy a választói igényeknek megfeleljenek. Hiába kérünk 605 ezren valamit, lesöprik az asztalról. De hozhatjuk példának a kereskedelmi rádiók ügyét is: több millió ember rádióját politikai döntés alapján megszüntették.

Nem szeretném, ha eljutnánk odáig, hogy polgárháborús állapotban kővel dobáljuk egymást az utcán. Igenis van ebben az országban nagyon sok értelmes ember, aki képes lenne a képviselői munkára. Tisztességes és jó szándékú emberek, akik valódi képviselők szeretnének lenni. Arra pedig, hogy a parlamentben szükség van-e civil kontrollra, szerintem mindenki azt mondja, hogy „igen!”.

LINK

About the author:

Leave a comment

18 − négy =

Back to Top