Felhívás: Ügyek és ÜGYvédők

Felhívás: Ügyek és ÜGYvédők

Nincs hozzászólás a(z) Felhívás: Ügyek és ÜGYvédők bejegyzéshez

Vannak ügyek, amik nem tartoznak a nyilvánosságra. Még akkor sem, ha közszereplővel történik. De vannak olyan helyzetek, amikor már nem kerülhető meg a nyilvánosság. Igenis el kell mondani, hogy mi történik és miért, olyan részletességgel, ahogy csak lehet – még ha sokan el is vesztik a fonalat menet közben.
És van, hogy a nyilvánosság ereje sem elég: szakmai segítséget is kell kérni.

Én is eljutottam erre a pontra, mert annak az ügynek a tisztázása, amit körém fontak, már túllép a saját lehetőségeimen, és a valóságon, ami eddig senkit nem érdekelt, csak az a koncepció, amit az ellehetetlenítésemre felépítettek. Ki kell derülni az igazságnak, hogy mindez kinek az érdeke, különben mások is hasonlóan áldozatok lesznek, mint én. Emiatt vált nagyon fontossá, hogy végre jogilag és törvényesen tisztázódjon a helyzet.

Azzal vádoltak meg, ami ellen egy évtizede küzdök! A költségvetésből származó pénzek felelőtlen elherdálása miatt emeltem fel a hangom 11 éve, és azóta is folyamatosan ezt tettem civilként, polgármesterként, és társadalmi szervezet vezetőjeként. Bosszúból most 100 milliós összegben akarják ezt rám húzni, soha nem látott, elképesztő módon.
Pontosabban nem csak rám, hanem a férjemre is, aki már 4 napja tartja az éhségsztrájkját, és várja az ügyészség beismerését a sok sebből vérző szabálytalan eljárás szintén törvénysértő befejezése miatt.

Úgy tűnik, a törvények betartatásáért felelősök magukat törvényen kívülinek tekintik, hiszen a rengeteg eljárási panaszra sem mozdították a fülük botját sem, pedig legalább választ adni illene, ha már a törvény ezt is előírja. Soha, semmi nem érdekelte őket, hiszen mostanra kiderült, a céljuk csak az, hogy megalázzák és porig rombolják valaki jó hírét, és packázzanak az életével.

Sokat tanultam az elmúlt 11 évben, és voltak már hatósági és bírósági ügyeim is, de az nagyon tanulságos, hogy milyenek.

2009-ben egy kéretlen levél (népszerűbb nevén spam) miatt jártam a bíróságra, amit nem is én küldtem, csak a népszavazási kezdeményezésemről írtak benne, ezért én lettem perbe vonva. Az egyértelmű bizonyítékok ellenére elég sokáig tartott, hogy megszüntessék, hiába nem volt semmi közöm hozzá, mégis engem terheltek és akartak megbüntetni.

De volt még ennél is döbbenetesebb, amikor 2009 nyarán egy csendes, 300 főre bejelentett esti fáklyás tüntetésre kértem engedélyt a Kossuth térre, hogy megemlékezzünk a pártok, az országgyűlés, az alkotmánybíróság és a legfőbb közjogi méltóság aljas, cinkos és teljesen törvénytelen összejátszásáról és eljárásáról, amivel az általam kezdeményezett, és 605 ezer ember támogatásával zárult aláírásgyűjtésre kiírandó népszavazást megakadályozták! A törvénytelenségeikre válaszul egy élőláncot akartunk vonni a parlament köré, de ezt nem engedélyezték „a forgalom jelentős akadályozása” miatt! Ott, ahol nem is járnak autók, és este hét után. Aztán fellebbeztem, de nem csak elutasították, hanem az eljárás költségeit is rám terhelték. Vajon én miért voltam ilyen kivételezett ott, ahol mások rendszeresen tüntettek?

Aztán 2011-ben a mátraverebélyi polgármesterségem idején is elkövettem egy törvénytelenséget: mivel a beiktatásom után 2 hónappal lemondtam a fizetésem feléről, mert az önkormányzat akkori rossz anyagi helyzete miatt úgy gondoltam, nekem kell elsősorban példát mutatni, és ilyen lépést tenni a falu érdekében. Egy évvel később aztán jött egy felszólítás, hogy szüntessem meg a törvénytelenséget, és vegyem fel a teljes fizetésemet…

Mátraverebéllyel kapcsolatban van még egy másik ügyem is: pályázati pénzből korszerűsítettünk egy orvosi rendelőt. Bár olyan munkákat is elvégzett a kivitelező, ami benne sem volt a költségvetésben, viszont nem működik a padlófűtés, és ugyan a műszaki ellenőr mindent leigazolt, hogy rendben van, én vagyok a felelős. Legalábbis az ügyészség szerint.

Aztán volt még egy olyan eset is, amikor feljelentést tettem, mert egy parlamenti párt vidéki vezetőjétől több alkalommal halálos fenyegetést kaptam. Ennek az ügynek az lett a vége, hogy még csak meg sem rótták, hanem majdnem hogy nekem kellett bocsánatot kérni, mert közszereplővé váltam, és ezt is el kell tűrnöm! Pedig az ilyesmit mások esetében nem szokták ilyen félvállról venni, mert elég az is, ha csak egy hungarocell fejet rugdos valaki…

11 év alatt ennyi furcsa ügy, ami persze nem érdekli a sajtót. Ehelyett ők inkább ki tudja hány hangzatos szalagcímmel gázoltak bele a becsületembe – tolvajoztak, csalóztak és bűnözőztek – miközben a valódi bűnösök csak utasításokat adnak, és sosem bűnhődnek…
De nem foglalkoztam ezekkel a vádaskodásokkal, és tanulva a korábbi esetekből, már a felelősségre vonásoktól is elment a kedvem, mert aki már volt érintett, tudja, hogy a sajtópereknek semmi értelme. Hiába bizonyítod a hazugságokat, legfeljebb egy nyúlfarknyi helyreigazítást tesznek, aminek a nagy csinnadrattával előadott lejárató hírek után már nincsen semmilyen hatása. Csinálhatsz te 100 jó dolgot, de ha lesz egyvalami rossz, amit elhitetnek rólad, mindenkiben az fog megmaradni….

Az elmúlt 11 évben soha nem fogadtam ügyvédet, mert úgy gondoltam, aki nem követ el törvénytelenséget, annak nincs rá szüksége. Egyedül oldottam meg amit tudtam, és a problémákat mindig helyreraktam. Soha nem éreztem, hogy az igazságon és a tények bizonyításán túl másra is szükség lehet, de a leírtak alapján mindenki láthatja, hogy ez már csak naiv álom. Most be kellett látni, hogy olyan koncepciós eljárásokba kevertek bele, és olyan rendszerszintű hibákkal és törvénytelenségekkel szembesülhettem ennek során, amit nem tudok már jogi segítség nélkül kezelni és megdönthetetlenül bebizonyítani.
Viszont éppen ez a helyzet az, amikor ha kiderülnek a velem kapcsolatos és szándékos hatósági „hibák”, amit a nyilvánosság elé kívánok majd tárni, akkor mindenki visszakaphatná a hitét, hogy nem csak a gonoszság és a hazugság győzhet, hanem az igazság is.

Innentől megteszek mindent azért, hogy mások se féljenek tovább, és ne történhessenek meg a Kaleta-ügyhöz hasonlóak sem, a „mi kutyánk kölykei” elv miatt.
Ezért most olyan jogászt vagy ügyvédet keresek, aki nem ijed meg attól, hogy bebizonyítsuk: a törvényesség őrei, az ügyészek, ha utasítást kapnak rá, akkor bármilyen törvénytelenséget megengednek maguknak.

Várom azt vagy azokat a joghoz értő embereket, akik az előttem álló, vélhetően hosszú peres eljárásban nem konkrétan az én segítségem miatt, hanem sokkal inkább az igazság feltárásban, és a rendszer korruptságának bebizonyításában a partnerem lenne – a kirakatperrel járó nehezítő körülmények ellenére.

About the author:

Leave a comment

tíz + tíz =

Back to Top