2013. december 21. – a legsötétebb nap, vagy a (meg)világosodás kezdete?

December 21. idén is különleges nap volt, legalább is számomra. Tavaly ilyenkor a világvégét várták sokan, én már akkor is inkább egy új világ kezdetét. A Civil Hírlapban is megjelent ekkor egy nagyon jó cikk, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok. Kedvcsinálóként idézném a bevezető gondolatot: „VÉGRE ITT A VILÁGVÉGE … mármint ennek a gonosz, képmutató és kiábrándítóan ember-, társadalom- és természetellenes világnak. Ennek várjuk már a végét évtizedek, sőt évszázadok óta, hiszen az igazi világvégét éppen az jelentené, ha minden ugyanúgy folytatódna tovább az eddig megszokott formájában.”

December 21-et nevezhetnénk a legsötétebb napnak, mert ez a téli napforduló, és ezen a napon a tart a sötétség a leghosszabb ideig. Ugyanakkor mondhatjuk azt is, hogy innentől a világosság fokozatosan a sötétség fölébe kerekedik, mert egyre hosszabbak lesznek a nappalok. Az én esetemben a mai napnak az a különlegessége, hogy mindkét megközelítés érvényes rá.
A legsötétebb napnak azért nevezhetném, mert egy hosszú folyamat végére került immár hivatalosan is pont, és ez a befejezés, meg az abból következő tények a történelem legsötétebb korszakaira emlékeztetnek. A történet 5 éve kezdődött, amikor is elindítottam a képviselők elszámoltatását célzó népszavazási kezdeményezésemet. Hiába eredményezte ez 605.885 ember összefogását, végül minden párt, minden hatalmi és népképviseleti szerv, valamint a közjogi méltóságok egyöntetű elutasító és törvénysértő viselkedése következtében a politika meghiúsította a népszavazást. Nesze neked demokrácia és népfenség elve…

Akkor még nem értettem miért féltek ettől annyira, hogy a legmagasabb állami szinten is felvállalták a törvények semmibevételét? Aztán rájöttem, hogy ez volt Magyarország történelmében az első valódi alulról jött, és a társadalom által támogatott kezdeményezés, amitől a hatalom birtokosai megrettentek. Mert arra nem számítottak, hogy valaha is nyíltan, önmagát felvállalva fog 605.885 ember velük, a gőgös és öntelt politikusokkal szembemenni. Ez a vég kezdete lett volna a számukra, amit mindenképpen el kellett kerülniük, és ebben olyan teljes összefogást tudtak mutatni politikai színezettől függetlenül, amit azelőtt és azóta se láthattunk.

Hiába akadályoztak minden téren az igazságom, és még 605.884 ember igazságának a bebizonyításában, ez a világszinten is példátlan jogtiprás nem hagyott továbbra sem nyugodni. Aztán idén szeptemberben ráébredte arra logikus és kézenfekvő megoldásra, hogy az állítólagos demokráciánk meglétének alapvető tisztázás érdekében tulajdonképpen nem kell mást tennem, mint az alapokhoz visszanyúlni és ezzel megkeresni az Országos Választási Bizottságot, akikből közben Nemzeti Választási Bizottság lett, és feltenni részükre a népszavazási kérdések legalapvetőbbikét, ami gyakorlatilag minden népszavazási kérdést megelőz és egyben meg is alapoz: „Egyetért Ön azzal, hogy a demokrácia alapelvének megfelelően a magyar állampolgárok népszavazással bármiről dönthessenek?”

Ez nem más, mint a kérdések kérdése. Az a kérdés, amit nem lehet megkerülni egy valódi demokráciában, és ami mindent nyilvánvalóvá és világossá tesz: mi ér többet, 10 millió magyar ember akarata, vagy kétharmadnyi parlamenti képviselő szavazata? Azoké a képviselőké, akiket egyébként a 10 millió magyar egy töredéke hatalmaz fel és küldi őket a parlamentbe? Leegyszerűsítve a magyar társadalom szava és akarata számít többet, vagy 258, illetve a 2014-es választások után már csak 133 parlamenti képviselő gombnyomása?! Mert az én esetemet tekintve megdöbbentő módon ez utóbbi többet ért, mint a nép akarata és törvényben biztosított joga!

A kérdés ezzel „útjára indult”, és sajnos nem ért meglepetésként, hogy a politikai alapon szerveződött Nemzeti Választási Bizottság kapásból el is utasította.