Rejtőzködünk

A közvéleménykutatók úgynevezett „rejtőzködő szavazók”-ról beszélnek. Négy évvel ezelőtt 2500-3000 embert kellett megkérdezni a munkatársaiknak, hogy ezren válaszoljanak. Ma ez már közelít az 5000-hez! Vagyis az embereknek csupán az ötöde hajlandó véleményt mondani. És ennek az ötödnek a véleményéből vonnak le sommás következtetéseket, osztják a támogatottsági százalékokat stb. Ez pedig nem más, mint átverés és félreinformálás.

És hogy mi van a lakosság 80%-ának a fejében? Sejtjük. Nem véletlenül nem válaszolnak. Elegük van, félnek, vagy nem érdekli őket semmi. Az biztos, hogy nem azért passzívak, mert minden rendben van körülöttük. Ez a sajnálatos tény.

Lehet itt sikerpropagandákat zengeni, de a valóság egészen más. Csak egy példa: örülhetünk a centralizált közoktatásnak és a kimondhatatlan nevű Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, csak a problémákat nem tudják megoldani!
Képzeljünk el egy általános iskolát, ahol van 8 osztály, kb. 150 gyerek, és csak a felső tagozatban nincs matematika, fizika, kémia, földrajz és magyar tanár. (Akkor egyáltalán mi van?!) Az alsós tanárok igyekeznek átképezni magukat, hogy egyáltalán megtarthatók legyenek az órák.
És mivel egy 2000 fős községről beszélünk, nincs más választása az itt élőknek. Illetve van: elviszik a gyereket egy másik településre, ahová még viszonylag normálisan eljut busszal. Már ha tudja vállalni az ezzel járó plusz költségeket…

Esélyegyenlőség?! Miről beszélünk? Egy életen keresztül behozhatatlan hátrányt halmoznak fel ezek a fiatalok. És ki a felelős? Ja, az nincs…
Persze, ha nincs szüksége az országnak a vidéki fiatalokra, akkor hagyjuk az egészet a fenébe! Majd felnőtt korukban uniós pénzből tartunk nekik felhőrajzolást napi 2 órában, és két legyet ütünk egy csapásra: képezzük és statisztikát is javítunk. (Hihetetlen cinizmus…)

A rendszerszintű problémák kimondása nem tűr halasztást, és azonnal neki kell állni a megoldásnak is. Ehhez viszont egy dolog mindenképpen kell: a rejtőzködés helyett nyílt és felelős állásfoglalás április 6-án, az országgyűlési választáson!
Mert bármennyire is sikerült megutáltatni az emberekkel a választás „intézményét” és lehetőségét, csakis azon keresztül van esély a békés rendeződésre.
Persze van más lehetőség is: Ukrajna belpolitikai eseményei ízelítőt adnak ebből…

ÖN MIT GONDOL?
A közmédia politikai semlegessége legyen alapkövetelmény?