Péntek és tizenhárom

Először is megtudtam, hogy holnap délután véget ér a leadott aláírásgyűjtő ívek hivatalos átnézése. Mint az ellenőrzés vezetője elmondta, 605.355 aláírást  számoltak össze a munkatársai, és a formai ellenőrzés során igen kicsi százalék, kb. 15 ezer lett érvénytelen. Ennek oka elsősorban a hiányos vagy pontatlan kitöltés volt. Még egy napnyi munka van hátra a számítógépes ellenőrzési folyamatból, de az ott tapasztalt hibaszázalék is igen alacsony. Köszönet érte minden aláírónak, és az odafigyelésért a gyűjtőknek.
Jövő héten tehát meglesz a hivatalos végeredmény!

Egy sajtótájékoztatót követően délben Szili Katalin Házelnök asszonynak kívántam átnyújtani egy levelet – sokunk kérését tolmácsolva, miszerint segítsen megteremteni annak a törvényi hátterét, hogy 2009. június 7-én, az Európai Parlament tagjainak megválasztásával egy időben lehessen a népszavazást megtartani a képviselők költségtérítésének témájában.
Szili Katalin megtisztelt engem és rajtam keresztül valamennyi aláírót azzal, hogy ő maga vette át tőlem a levelet, és röviden ismertette a kérdéssel kapcsolatos személyes álláspontját is, majd elismerően nyilatkozott a civil összefogás eredményességéről. A média – ahogy ezt már megszokhattuk az utóbbi időkben – erről természetesen nem sok hírt adott, a találkozás felvételeiből pedig semmit nem közölt…

A nap következő részében volt még egy szívmelengető esemény. Egy belvárosi teaház félhomályos pincéjében, a délutáni csillagfényes műégbolt alatt összedugtuk jónéhányan a fejünket, és egyeztettük az elképzeléseinket. Ahány ember, annyi világ és annyi féle mentalitás – ennek ellenére azonnal megtaláltuk a közös hangot, és tisztán láttuk a közös feladatot. Építő jellegű beszélgetés volt mindvégig – ami manapság igen ritka. Nem a különbözőséget kerestük a másikban, hanem az összekötő szálakat „bogozgattuk”, és az ilyenkor szokásos tudálékoskodások és kötözködések, valamint a parttalan viták a semmiről is elmaradtak.

Számomra azért volt nagyon fontos ez az összejövetel, mert a hetek óta a honlapot körüllengő Hogyan tovább kérdésre segített megtalálni bizonyos válaszokat. Tudom hogy sokan szerettetek volna ott lenni, de ki ilyen, ki olyan okból kifolyólag csak lélekben volt jelen. Viszont nem szeretnék kizárni senkit a vélemény nyilvánítás lehetőségéből, ezért a honlap főoldalára felkerült egy KÉRDŐÍV menüpont, melyet szeretném ha minél többen megnéznétek és kitöltenétek. (IDE KATTINTVA OLVASHATJÁTOK!)

Illúzió lenne azt gondolni, hogy van vagy lesz olyan megoldás, ami mindenkinek tetszeni fog. Lesznek akik vérmérsékletükből következően, vagy egyéb ok miatt más utakat keresnek.
Egy dolgot viszont már most leszögezhetünk: ezt a kezdeményezést az első pillanattól fogva az önzetlenség jellemezte. Nem a pénz, nem a hatalom, és nem a személyes dicsőség hajtott sem engem, sem pedig azokat, akik mellém álltak. Ha másképp lett volna, akkor nem tudott volna működni…

Márpedig működött a dolog, és legközelebb is működni fog!
Kell ennél komolyabb érv?!