ÓRIÁS KIRAKÓ

Eldöntöttem: magam indítom el az azóta érdekes „pályafutást” megért népszavazási kezdeményezést. Nem tudtam mire számíthatok: komolyan vesznek vagy bolondnak néznek?
Olyasvalamibe kezdtem bele, amit korábban gondolkodás nélkül elhárítottam volna magamtól. Most viszont – átélve azt a sok stációt – azt mondom: ennek így kellett lenni!

Július 14-én, amikor az Alkotmánybíróság elvetette a népszavazást, megalázva ezzel a népakaratot megtestesítő 600 ezer embert, lezárult egy fejezet. De egyúttal valami el is kezdődött, ami hosszú távon célt adhat nekem, nekünk – és mindenkinek.
Nagyon örülök, hogy a Civil Mozgalom körül gyülekezők közül sokan részesei voltak annak a 9 hónapos folyamatnak. És ami tanulságként levonható, az a közös tapasztalat eredménye. Magamon érzem, hogy ez mennyire megerősített, de a segítőtársakban is egyre inkább az elszántság fokozódását tapasztalom.

– Lenéznek a politikusok? – Nem baj!
– Futóbolondnak, bérencnek és tolvajnak titulálnak? – Tegyék!
– Adatgyűjtéssel vádolnak? – Mit kezdenék én azzal?!
– Nem engedik a népszavazást? – Félnek, hogy soha nem látott tömeg mondana véleményt!
– Trükkös törvényt hoznak és azt hiszik, nem látjuk honnan fúj  szél? – Nagyon bátrak!
– Azt hazudják, hogy ők csak spórolni akarnak? – Ki hiszi ezt el nekik, ha titokban még most is csak a pénzüket emelik?
– Rágalmaznak, feltörik a honlapomat, feljelentgetnek különböző hatóságoknál? – Tegyék, ha ettől boldogabbak lesznek!
– Válaszra sem méltatja a levelemet a Köztársasági elnök? – Nem véletlen! Nincsenek érvei!
– Nem hajlandó nyílt ítélethirdetésre az Alkotmánybíróság? – Ők is szégyellik magukat!
– A közterületi sajtótájékoztatómra kiküldik a rendőrséget? – Ezzel a sajtó képviselőit is csak megdöbbentik és felpaprikázzák!
– Betiltja a rendőrség a tiltakozásul meghirdetett békés élőláncunkat? – Ez is csak olaj a tűzre!
– Szervezetet építek és nincsenek milliárdjaim, sőt millióim sem erre? – Nem csak a pénz működteti a világot!
Legalábbis azt a világot, amiben élni szeretnénk, azt nem!

Üzenem mindenkinek, aki barátként vagy ellenségként figyeli a körülöttem zajló dolgokat: már közelítünk a kritikus tömeghez! A Civil Mozgalom lassan eléri azt a létszámot, ami öngerjesztővé teszi a megkezdett folyamatot. Örülök, hogy eljutottunk idáig, és kitűzhetjük az egyre valóságosabbnak tűnő célt: irány az Ország Háza!
Mert mi civilek sokkal többen vagyunk, mint a politikusok…

Innen üzenném a törvényt beterjesztő MSZP-s Göndör Istvánnak is, aki rendszeresen lekarrieristáz engem: tetszettek volna megérteni és megoldani a problémát időben. A kutyát nem érdekelte volna akkor, hogy ki ez a nő Szabolcsból…
De az évek óta indulatokat gerjesztő kiváltság rendezése helyett, szokásukhoz híven most is csak szemfényvesztő trükközéshez folyamodtak, és a leleplezés után szánalmas magyarázatként „bakira” hivatkoztak. Ez már nem csak óriási hiba volt, hanem a pofátlanság teteje!

Végezetül ne feledkezzünk el, az aláírásgyűjtés kezdetén engem levélben kioktató Fideszes polgármester-képviselőfeleségről sem. Ő volt az, aki inget vasal, tisztítóba hordja az öltönyöket, és kénytelen potyavacsorákon tombolázni. Neki is elévülhetetlen érdemei vannak a Civil Mozgalom életre hívásában.
OLYAN EZ AZ EGÉSZ, MINT EGY ÓRIÁS KIRAKÓ: lassanként minden és mindenki a helyére kerül – és a sok apró részletből kialakul egy világos kép…