Munka vagy közmunka

A munkanélküliség az emberi méltóság meggyalázása. Aki a munkanélküliséget „kitalálta”, de méginkább az, aki ezt a társadalmi rendszer nélkülözhetetlen velejárójának tartja, a legnagyobb bűnt követi el az emberiség ellen.

  Aki munkanélküli és ezért havi juttatást kap, hajlamos lesz úgy viselkedni, hogy minden szempontból megfeleljen ennek a státusznak: otthon sem veszi észre a szeme előtt lévő munkát vagy feladatokat, nem veszi észre a műveletlen kertjében rejlő lehetőségeket, és nem látja a partnert a hasonló cipőben járó társaiban. Belehelyezkedik egy kényelmes, de annál veszélyesebb státuszba: Én nem tehetek semmiről! Közben pedig hosszan tudja sorolni a sorsa miatt a felelősöket…

Persze a többség célja az, hogy egyénileg boldog és társadalmilag hasznos életet élhessen. Rettenetes érzés, ha rádöbbenünk: nem lehetünk a társadalom hasznára, feleslegesek vagyunk, nem kellünk. Akkor miért éljünk? Persze van, aki számára a munka nélküli lét kényelmes – és berendezkedik egy eltartotti állapotba, ahol ha nagy a szükség, akkor a bűnözés lép elő mint alternatíva.
Viszont a többség számára tényleg fontos lenne, hogy legalább egyszer az életben úgy tekintsenek rá, mint FONTOS emberre, akire feladatot bíznak, akire számítanak.  Aki ezért majd tisztességes bért is kap.

Mostanság 4 millió munkahelyről beszélnek nekünk. Pedig a valódi munkahelyek helyett sokkal inkább kényszer-foglalkoztatás, pár hónapig tartó közfoglalkoztatás folyik. Idén télen pedig már kényszer-képzés is…

Bízom abban, hogy a vágyak megszülik a megoldásokat. Ne feledjük: az emberiség legmerészebb álmai is megvalósulhattak bizonyos technikai eszközök, és természettudományos alapismeretek birtokában – tengeralattjáró, űrhajó, mobiltelefon és internet.
De az ember nem csak repülni, távolba látni akar, hanem arra is vágyik, hogy tiszteljék és becsüljék, no meg szeressék is.
És arra is, hogy emberi méltóságát megőrizve élhessen és halhasson.

ÖN MIT GONDOL?
A privatizációt és a közvagyon elherdálását visszamenőleges vizsgálják felül?