Hétköznapi hősök

Ennek az országnak hétköznapi hősökre van szüksége, akik magukért és másokért valóban tenni tudnak és akarnak, nem pedig a populista politikusokra, akik ugyan megtehetnének bármit, de az egyéni és pártérdekeiknél képtelenek tovább látni.

Hétköznapi hősök – olyanok, mint mondjuk Csaba, aki a rekord hidegnek jelzett éjszaka előtt körbejárta faluját és megkereste azt az egyedül élő, mindenki által lenézett és lesajnált nőt, akinél tudta, hogy nincs fűtés. Nem volt otthon, de keresésére indult és megtalálta. Azonnal látta, hogy kritikus állapotban van. Hívta a mentőket. A nőt nem sok választotta el a kihűléstől. Csabának köszönheti, hogy a leghidegebb éjszakát egy kórházi ágyban tölthette.
Csaba egyszer már segített egy kihűléssel fenyegetett embernek. Akkor még csak 25 éves volt. Egy szombat esti buliból hazafelé menet észrevett valakit az út szélén. Látta hogy ittas, de ráadta a kabátját. Amikor kihívta a rendőröket, azoktól köszönet helyett rúgásokat és pofonokat kapott. Mert az út szélén fekvő ember azt mondta, hogy tehetetlen állapotát kihasználta, és a zsebeit kiforgatva meglopta őt. Elhitték. Ki-ki döntse el, hogy a két esetnél volt-e annak jelentősége, hogy Csaba cigány ember.

De ne higgyük, hogy csak a bajban vannak hősök. Számomra ugyanebbe a kategóriába tartozik Zoltán, aki a téli sportok szerelmese, és a hideg jó oldalát is szerette volna megmutatni az otthonülő alföldi városlakóknak. Néhány barátjával jeges fiesztát szervezett a városi csónakázótavon, ahol volt jégszobor, hóember, korcsolya verseny és jeges diszkó – egész napos családi program. Még ingyen tea és melegedő sarok is várta a több ezer érdeklődőt, akik legalább egy napig nem haragudtak a mínuszokra.
– A családomnak is megcsináltam volna – mondta Zoltán, – de mennyivel jobb, hogy ilyen sokan voltunk.

Ezt a hozzáállást kellene visszacsempészni a hétköznapjainkba. Akkor mindannyian jobban éreznénk magunkat.