Péntek 13

Péntek 13.
Kinek a szerencse, kinek a szerencsétlenség jut erről eszébe.
Ma tulajdonképpen megélhettem mindkettőt, és nem könnyű eldönteni, hogy ez jó vagy rossz volt.
Vajon mi volt ez? Szerencse a szerencsétlenségben, vagy inkább a szerencsétlenségnek köszönhető szerencsés felismerés?
Ezen törtem a fejem a nap második felében, míg végül arra az álláspontra jutottam, hogy minden rosszban van valami jó…

Most már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha nem éljük át a rosszat, akkor sohasem fogjuk tudni, hogy igazából mi a jó – és ez így van az élet minden területén. Olyannyira, hogy most már bátran kijelenthetem, minden tapasztalat és esemény hatására idestova bebizonyosodott, amit az emberek 99%-a is sejt vagy érezhet, hogy
MOST NAGYON ROSSZ, ÉS EGYRE ROSSZABB IRÁNYBA HALADUNK!

Maradjunk annyiban, hogy az egymást követő két jeles nap után immár a harmadik, a szeptember 13 is fontossá vált az életemben, és mától már nem kérdés számomra, hogy mit kell tennem, mi az, ami nagyon fontos még az életben – az életemben.

Ezzel egy időben pedig üzenem azoknak, akiknek a megkeresésére már hosszú ideje nem adtam választ, hogy köszönöm a megtisztelő bizalmat, és eleget téve a felkérésnek most már végérvényesen és biztosan kijelentem:
IGEN, ELFOGADOM ÉS VÁLLALOM!
Vállalom azért, hogy a rosszban végre legyen valami jó, és ne csak várja, hanem lássa is mindenki, hogy az alagút végén már ott dereng a fény…

2013. szeptember 13. péntek