Fontossági sorrend

Sok érdekes dolgot produkál ez a járvány-helyzet. Itt van két eset – a kórházi ágyak felszabadítása, és az érettségi lebonyolítása – aminek az összehasonlítására érdemes szánni egy kis időt. Az egyik 36.000 beteget, a másik 100.000 érettségiző fiatalt és közel 20 ezer tanárt érint. No és persze a családjukat.

Ugyanaz a minisztérium, ugyanaz a miniszter, de nagyon eltérő hozzáállás. És nagyon eltérő üzenet.
A hírekből az szűrhető le, hogy a kórházi átszervezésre nagyon határozott utasítás van: szabaddá kellett tenni a kórházi ágyak 60 %-át. Rövid határidők, ellentmondást nem tűrő végrehajtatás és katonás fegyelem, amit az ORRI elbocsájtott intézményvezetőjének esete ékesen bizonyít. Azt nem tudjuk pontosan hány beteget kellett hazaküldeni, de sejthető, hogy ezt nem volt egyszerű megoldani.

A ma napon a hivatalos adatok szerint 1579 fertőzött koronavírusos van Magyarországon. Hogy közülük hányan tünetmentesek, hányan betegek és hányan igényelnek kórházi ellátást, azt nem tudhatjuk. (Tényleg: ez nem tartozik ránk?) Tippelni felesleges – de az biztos, hogy a töredéke a fertőzöttek számának. Szerencsére nem állnak sorba a kórházi helyekért a vírust hordozó és valóban ápolásra szoruló betegek. És maradjon is így.

Van viszont 100 ezer diák, akik egyre türelmetlenebbül várják, hogy mi lesz velük. Hiszen érettségizniük kellene. Szegények erre készülnek 4 éve. Talán most megszületik végre a döntés, de függetlenül ettől, az elmúlt hetek csendje, tanácstalansága és kommunikációs zavarai nem múlnak el nyomtalanul.
Nincs érettségiző gyerekem, de egy osztályfőnök véleményét idézem, aki a hónap elején kommentelt egy helyi országgyűlési képviselő facebook oldalán arra reagálva, hogy a politikus kitette a megnyugtató képüzenetét.Erre írta a tanárnő: „Végzős osztályfőnökként napi szinten higgasztom, közben motiválom a gyerekeimet, maguk meg lebegtetik ezt a témát. Felháborító. A bizonytalanság jobban rombolja a lelki egyensúlyukat, mint bármi más. A tanulósabbak pánikolnak, hogy hiába dolgoznak, a lustábbak ezzel indokolják azt, hogy miért nem csinálják. Bánjanak már felnőtt módjára velünk! Ha meg bedobták ezt, jó szokásuknak megfelelően, letesztelni a reakciókat, akkor meg, kérném tisztelettel, játsszanak másokkal.”

Csak remélni tudom, hogy sokan vannak a most végzősök között, akik hisznek még abban, hogy a tudás hatalom, és hogy fontos az, amit az iskolák adhatnak. Végtelenül felháborít, hogyan engedhették meg maguknak az oktatási szakemberek, hogy heteken keresztül csak mellébeszéljenek az érettségi vizsgák kapcsán? Ezzel egy dolgot üzentek: ez most nem fontos!
A jelenlegi vírus-pánik állapot annyi mindent elvett ezektől a fiataloktól: az utolsó együtt töltött hónapok feszült-felszabadult hangulatát, a legfontosabb összefoglaló-rendszerező tanórákat, az orgonaillatú ballagást, amikor mindenki rájuk figyel és őrájuk büszke. Ehelyett legalább azt kellett volna érezniük, hogy ebben a felbolydult világban ŐK IS fontosak. Amit – ha lenne rendes ballagás – egyetlen igazgató sem felejtene ki a díszbe öltöztetett iskolaudvaron tartott beszédéből…
De nem lesz.

A „Magyarország felkészült, de csak most jön a neheze” típusú, nyugtatásba burkolt ijesztgetésből pedig nagyon kezd elege lenni mindenkinek. Nem hiszem, hogy csak nekem. Kinek és miért jó, ha mindenki retteg? Ha mindenkinek csakis akörül forog az agya, hogy ő vagy a szerettei ne kerüljenek arra a bizonyos immár szabad 36 ezer ágy  egyikére.
Ne felejtsük el, hogy a félelemből nem egyszerű energiát nyerni – ezt a Szörny Rt-ből is megtanulhattuk. Mennyit kellett trükközni vele, és még így is nehézkes volt. „Iszony Cityre akkortájt nehéz idők jártak. Szűkében voltak ugyanis a sikolyenergiának, mert a gyerekek valahogy nehezebben ijedtek meg, mint régen.” Aztán egyszer csak kiderült, hogy az egész egy nagy hazugság, mert a rettegésnél van egy sokkal hatékonyabb fegyver a kezünkben. És a rémisztők ideje lejárt…
Magabiztos, mosolygós érettségit kívánok minden végzős diáknak!

Utóirat:

2020 februárban szájmaszkkal az arcukon jelent meg a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium F osztálya a szalagavatón, mert egyik osztálytársuk transzplantációra várt, így mindig viselnie kell egy maszkot. Azért vette fel mindenki, mert nem akarták, hogy az egyiküket megkülönböztetés érje.
Respect!