Most vajon miért fáj az MSzP-nek és a sajtónak, hogy nem lehet népszavazás?

Pedig ez így volt mindig… Ja, hogy ez most fontos marketing eszköz lehetne? Szégyen.

Miért mondom ezt? Nagyon egyszerű. Aki a legutóbbi hosszúlélegzetű bejegyzésemet olvasta, az nyilván sejti. Mert idézzük csak fel a 7 évvel ezelőtt történteket, amikor nem pártok és politikai csoportosulások versengtek a sajtó segítségével a népszerűségük növeléséért, hanem én, mint magánszemély vágtam a lehetetlenbe, de sikerült. A népszavazás lehetősége – mert most is csak lehetőségről van még szó – nem azon múlott, hogy ki akadályozza meg a beadást, hanem az emberfeletti munkán. A törvény pedig előírta, amit aztán a parlament is megszavazott, hogy igenis 600 ezer ember érvényes akaratáról nem lehet másként dönteni! És mégis megtették!!!
Nem árt tudni, hogy akkor is ezek az emberek ültek nagyrészt a parlamentben, Nyakótól Tóbiáson át egészen Orbán Viktorig. És a törvényt meg az alkotmányt semmibe véve, együtt, mindannyian és egyhangúan szavazták meg később, hogy mégse lehessen népszavazás. Hogy miért? Mert ez lett volna az első, ami nem felülről, pártok vagy szakszervezetek által vezérelt reklámkampány, hanem valóban fontos kérdésről szóló referendum lett volna! Hát persze hogy nem engedik meg, még rászokott volna a nép, hogy lehet beleszólása a dolgokba.

Érdekes módon akkor nem fájt ugyanezeknek az embereknek, de ami a legszomorúbb, a magát függetlennek és korrektnek tekintő sajtónak sem, hogy ilyen törvénytelen és alávaló dolog történt.
Akkor nem dőlt sehonnan ezerrel, hogy karikaturisztikus, meg bűncselekmény vagy politikai terror és erőszak, bezzeg most igen. Na és kik mondják, persze azok, akik 7 éve nem akkor tették ezt, amikor beadni akartam a kérdést, hanem azután, hogy 600 ezer ember támogatta. Mindenki döntse el, melyik volt a nagyobb bűncselekmény vagy politikai terror…

És Orbán is hamar elfelejtette, amit egy évvel korábban mondott, hogy „olyan világban élünk, mint a 80-as évek végén éltünk, amikor alapvető demokratikus jogokat is ki kell harcolni. (…) Ezt a lehetőséget, ezt az utat, a népszavazás útját a magyar alkotmány nyitva hagyja, megnyitja, fölkínálja a magyar választópolgároknak”. Ő is és a Fidesz is megtagadta önmagát, hiszen nekik is csak addig volt fontos erre hivatkozni, amíg a saját gesztenyéjüket kikaparták a választási előjátékként megtartott népszavazásukkal!
A demokratikus alapjogot 2009-ben, a képviselők elszámoltatásáról szóló népszavazásnál nem fizetett verőemberekkel akadályozták meg, hanem nyíltan, minden erkölcsi aggály nélkül követték el a pártok együttesen annak törvénytelen megakadályozását. Akkor semelyik sajtótermék nem fájlalta a diktatúrát. Bezzeg most, egy szimpla beadási sorban állásból micsoda világraszóló botrányt csinálnak. Pedig inkább nevetséges és szégyenteljes az egész! Erre mit mondhatnánk, sunyiság, cinkosság a média részéről, vagy csak egy követ fújnak a politikusokkal?

Mert 7 évvel ezelőtt valóban politikai terror volt, hiszen 600 ezer ember egyöntetű akaratát vették semmibe, most meg azon sírnak, hogy nem tudnak egy népszavazási kérdést beadni. Mi ez ahhoz képest, ami akkor történt, és azt vajon miért hagyta ezt sajtó? Nekünk még egy 300 fős tüntetést sem engedtek meg akkor, most meg rögtön tüntetnek a demokrácia eltiprása miatt azok, akik valóban ezt tették 7 évvel ezelőtt!

Hát persze, tudjuk, kinek az érdeke. Akkor „senkié” nem volt, azaz csak a magyar társadalomé, a miénk, a senkiké, hogy elszámoltassuk a képviselőket. Most viszont a kormánytól balra lévők érdeke, hogy valamit javítsanak a helyzetükön. Szégyelljék magukat.
És a jobb oldal is, hiszen nekik is csak addig volt fontos egy népszavazás, amíg ezzel reklámot és népszerűséget csinálhattak maguknak. Aztán onnantól kész, vége. Ők is – akkor még ellenzékként – ugyanúgy leszavazták 600 ezer ember akaratát. Onnantól már nem volt fontos neki sem a demokrácia, csak addig. Őket is hidegen hagyta, hogy mit akar a nép, csak a saját politikai haszonszerzés volt a cél. Amit most az MSzP is akar.
Szóval semmi különbség közöttük, csak a hatalom érdekli őket, de úgy, hogy abba senki ne szólhasson bele kívülről. Mert a nép csak hivatkozás a részükről és kihasználják mindig, mindössze addig fontos, amíg a hatalomba besegíti őket…
Vagyis jól jegyezze meg mindenki: amíg politikai pártok, szakszervezetek és egyéb, a hatalmi környezetbe tartozó formációk, és az ezekhez köthető, a média által futtatott álcivilek akarnak itt a nép érdekében, később pedig már egyenesen a nép nevében tenni valamit, anélkül, hogy erre kaptak volna ténylegesen valaha is valami kézzelfogható megerősítést a társadalomtól, addig ez csak szemfényvesztésnek és gőzleeresztésnek tekinthető, ami a mindenkori jobb- és baloldali hatalmi elit érdekeit szolgálja!
Eredménye pedig sosem lesz, amire elég jó bizonyíték az elmúlt 25 év!

Szóval azt, amit a politika szervez, vagy akiket a média futtat és reklámoz, arra nagyjából úgy érdemes tekinteni, ahogy a trójaiak közmondása tartja a „trójai faló” beengedés után: „félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is”.
De látni is fogják hamarosan, hogy mindez mennyire igaz, ahogy a soron következő, szokásos tavaszi „ellenzéki”-nek nevezett megmozdulások szépen lecsengenek, mint mindig, miközben az emberek önfeledten várják azt, hogy valami végre történjen, ami jobb irányba vihetné az ország sorsát.

Pedig már megtanulhatta volna mindenki: óriási naivitás továbbra is azoktól várni bármit, akik abban érdekeltek, hogy a tehetetlenség és a beletörődés állandósuljon a társadalomban. A politikának és az általuk futtatott „ügyeletes civileknek” ez a mostani helyzet is tökéletes, hiszen majdnem mindegy, hogy ellenzékben vagy kormányon szívják a vérünket!
Mert ez az ügyes szemfényvesztési technika már 25 éve folyamatosan és tökéletesen működik – a sajtó önfeledt és tudatos közreműködésével…

Seres Mária