Most kezdődött…

Hét évvel ezelőtt, a népszavazási kezdeményezésem során, éppen ezen a napon kezdték el velem szemben elindítani az első nemtelen támadásokat. A sort persze akkor is egy magát „független, korrekt, esélyegyenlőséget és kiegyensúlyozott tájékoztatást biztosító, elfogulatlan média” kezdte, csak akkor még nem tudtam, hogy ezek a dolgok a mai világban így működnek…

Hét évvel ezelőtt éppen ekkoriban kezdett a népszavazási kezdeményezésem életre kapni, és amíg csak egy vidéki 4 gyermekes nő voltam ebben a történetben, addig nem zavart senkit a létezésem. Aztán kezdtek komolyra fordulni a dolgok. Gyűltek az aláírások, és akkor már nemkívánatos tényező lettem a politika és a politikusok számára. Amiatt is, mert megfoghatatlan kívülálló voltam. Nem voltak bűneim, vastag dossziém, és még pletykák vagy kompromittáló dolgok sem. (ami pedig a politikában elengedhetetlen az érvényesüléshez!)
Hirtelen nagy probléma lettem, mert csak egy egyszerű és jó szándékú ember, ráadásul egy nő voltam, aki szembement a hatalom birtokosaival. Az összessel, jobbról balra egyaránt.

Mit keres itt ez a vidéki nő? Hogy mer beavatkozni a nagyok dolgába, a játszóterünkbe?! – gondolták ezt úgy a jobb-, mint a baloldalon. Mindkettő a másik ügynökének gondolt, mert fel sem tételezték, hogy létezhet egy kívülálló, aki olyat tesz, amit még más nem.
Hát ezért kezdett akkor is – 2009. január 4-én – támadásba lendülni a média jobbról és balról is, pedig én semmit nem tettem vagy mondtam másként, mint korábban. Akkor is a torz információk kiszínezésével és elferdítésével próbáltak lejáratni. Nem sok sikerrel.
És így lesz ez most is.

Hét éve is olyan dolgokkal hoztak összefüggésbe, amihez sem közöm, sem érintettségem nem volt. Tették ezt már akkor is úgy, hogy előtte meg sem kérdeztek. A megrendelésre készített, és negyed igazságokból összekuszált hírek nem csak torzak, de értelmetlenek is voltak. Ja, és soha egyetlen „hiteles forrás” nem került elő, vagy legalább egy olyan valaki, aki névvel vállalta volna a leírt képtelenségeket, rágalmakat, és vádakat.

De a nemtelen és alattomos támadások ellenére inkább még jobban felpörgettem a dolgokat, hiszen nagyon jól tudtam, hogy mindezt éppen azért teszik, hogy letörjenek és végleg elvegyék a kedvem.
Ahogy 7 éve, most is ugyanezzel a módszerrel próbálkoznak, de hiába, mert a hatás nálam most is ugyanaz lett, így hát felveszem a kesztyűt és nem fogom hagyni magam, és azt, ami itt történik! Mert azt gondoltam, hogy előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel…

Ezért is döntöttem úgy – bár eddig is nagyon sok mindent eltűrtem és kibírtam –, hogy én az ilyen világból, közéletből és sajtóból nem kérek. Annak ellenére, hogy nem adtam rá okot, úgy tűnik, mégsem tudják nekem elfelejteni, hogy a politikán kívülállóként volt bátorságom és erőm szembeszállni a politikusokkal.
Nehéz volt ez a mostani döntés, de a sors itt is „kegyesen” besegített – vagy inkább az emberi aljasság és gonoszság? –, ezért jutottam arra, hogy nem szabad tűrni és hallgatni.

És ahogy 7 éve, a számláló most is elindul, de még nem előre, hanem visszafelé számol…

Seres Mária