Három a magyar igazság

Ma délután egy kis szusszanásnyi időm volt, amikor az órára néztem, ami 15 óra 37 percet mutatott. És ekkor átvillant bennem valami, a felismerés, hogy ennek van valami jelentősége.
Igen, már jött is a felismerés, hogy 3 évvel ezelőtt valami nagyon nagy dolgot éltem át sokadmagammal. Hiszen akkoriban éppen ebben az időben csatárláncot alkotva pakoltuk ki a segítőimmel azt a több tízezer aláírásgyűjtő ívet, amit 605.885 ember látott el a kézjegyével.
Nagyon szép emlék ez nekem, és nem gondoltam volna, hogy ez a csodálatos pillanat valami miatt éppen ma délután, a gyűjtőívek leadásának 3. éves évfordulóján eszembe jut és felidéződik.

Ez a kérdés sokkal több volt, mint egy kérdés…
Ezen keresztül 605.885 ember az aláírásával üzent a politikusoknak. Ők azonban nem értettek belőle semmit – és nem is tanultak belőle máig sem. Pedig ez a kérdés nem ismert pártszimpátiát vagy nézetkülönbségeket, mégis figyelmen kívül hagyta minden politikai szereplő, pártszínezetre vagy ideológiára való tekintet nélkül. És utólag rá kellett döbbennem arra is, hogy éppen ez a visszautasítás adta meg utólag a kérdés igazi jelentőségét, nem pedig annak tartalma, hiszen egyértelműen bebizonyosodhatott bárki számára, hogy a pártok és képviselőik között nincs semmi különbség, mert csakis egy dolog, a pénz számít nekik, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állnak!
Így hát a népszavazás lehetőségét egy mozdulattal lesöpörték a parlamenti pártok az asztalról, sutba dobva a demokrácia vívmányait és magát az Alkotmányt is, ami akkor még ki mondta azt a legfontosabb alapvető jogunkat, hogy „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé…” – ami mára úgy módosult, hogy „A hatalom forrása a nép.” A különbséget biztosan érzi mindenki – kivéve az új Alaptörvény alkotóit…

Megköszönöm a sorsnak ezt a ma délutáni pillanatot, mert nyilván valami célja van ezzel is, és mert sikerült ezzel hosszú idő után visszabillenteni engem abba az állapotba, hogy az internetes naplómon keresztül újra megosszam a gondolataimat, érzéseimet és a velem történteket azokkal, akik már régóta kérnek erre.

Mert sokan és sokszor megkérdezik már jóideje, mi van velem, miért vonultam vissza és azt is, hogy a honlapomon miért nem írok már több mint 1 éve?