Papírforma – civil győzelemmel

Bíztunk a választók józanságában, mérlegelő képességében – és reméltük, hogy sikerül meglepetést okoznunk. Nekem ez már sikerült, és immáron Mátraverebély polgármestere lettem.

Jelöltjeink saját pénzükön, idejüket, energiájukat nem kímélve dolgozták végig a kampányt. Az országos média nem segített bennünket, annak ellenére, hogy a jelöltállítás alapján az ötödik legjelentősebb szervezet vagyunk – előttünk már csak a parlamenti pártok voltak. A leglelkesebb és legtisztességesebb választáson induló csapat a Civil Mozgalom közössége volt – ezt ki merem jelenteni, – és büszke vagyok arra is, annak ellenére, hogy a Fidesz várható nagyarányú győzelme miatt sokan értelmetlennek gondolták az indulást, mi bebizonyítottuk, hogy van helyünk az önkormányzatokban is.

A választókkal beszélgetve szembesülhettünk a  közömbösséggel, a fásultsággal, és sajnos nagyon sokszor a félelmekkel. A részvételi eredmények ezért sem leptek meg bennünket.
Azokban az önkormányzatokban, ahol a Civil Mozgalom jelöltjei mandátumot kaptak, megvalósulhat a civil kontroll, és erősödhet az együttműködésre való hajlandóság. Erre igazán nagy szüksége van a megosztott magyar társadalomnak.

Ez a választás sajnos nem az esélyegyenlőségről és a tisztességes feltételekről lesz emlékezetes.
Megtapasztaltuk, mi mindenre képesek a pártok, hogy megszerezzék a hatalmat, és milyen aljas módszereket használnak arra, hogy az embereket megtévesszék, megfélemlítsék vagy az ellenfeleket ellehetetlenítsék.

Hiányoljuk a törvényi korlátokat, melyek a hatalmon lévő polgármesterek eszközeit leredukálnák. Akkor a saját kampányuk nem olvadhatna össze a megbízatásukból adódó kötelezően ellátott feladatokkal. De jelenleg ez a helyzet: a polgármesterek ilyenkor példátlan adakozásba kezdenek – osztják amit lehet, a segélyét, a tüzelőnek valót stb, de van aki libát ad, vagy épp az utolsó estére dínom-dánomot szervez – természetesen a település pénzén.

Nem lett minden jelöltünk befutó, de ők sem érzik magukat vesztesnek, hiszen a mi jelenlétünk nem a választásokra korlátozódik. A pártok által szított feszültséget és ellenséges viszonyulást szeretnénk tompítani, valamint megmutatni az országnak, hogy a problémákra nem a pártpolitizálás fog megoldást jelenteni, hanem csakis az összetartó közösségek képesek azokat megoldani.

A pártok 20 éves ámokfutása a vége felé jár. Mi arra az időre készülünk, amikor az emberek azt fogják majd mondani: ELÉG VOLT! Ebben az országban emberek élnek, nem pedig pártok.
Ki tudja, mennyi idő van még addig.
Szerintünk nagyon kevés…