Eljött az idő!

Elérkeztünk egy nem csak fontos, de meghatározó pillanathoz is. És most nem feltétlenül a közelgő önkormányzati választásra gondolok, bár az is nagy jelentőséggel fog bírni az életünkben.
Most egy kicsit másról írnék, és arra kérlek, feltétlenül olvasd el.
Sokáig váratott magára ez az írás, de kellett egy hosszabb szünet, hogy minden és mindenki a megfelelő helyre kerüljön.

Egy éve kezdtük el szervezni a mi kis közösségünket és szellemi műhelyünket, ami azóta nagyra nőtt. De a növekedésnek mindig vannak akadályai, sőt gyakran irigyei is. És sokszor jelentett gondot az is, hogy hiába van sok ember körülöttünk, amikor cselekedni kell, a legtöbben némák vagy elérhetetlenek.

Had idézzek most egy bejegyzést, ami nagyon jól rátapintott a problémák lényegére annakidején, már rögtön a tavaszi választást követően:

„Vannak-voltak olyanok, akik csak azért iratkoztak fel, hogy rálátásuk legyen az ellenfél életére. Már nem jelentünk konkurenciát (szerintük), így távoztak/nak.
Vannak sajna olyanok is, akik többet vártak és nem kapták meg (ők azok, akik a semmiért várnak mindent), így ők sem igazán tartoznak közénk.
A öntisztulás egy természetes folyamat, s nem mellesleg nagyon jó dolog!”
T. Tibor – április 27.

Én ugyanígy látom, mint Tibor.

Hamar kiderült, hogy a tavaszi választás néhány embernek tényleg nem hozta a várt számításait, ami nekik az anyagiakban és a pozíciókban testesült volna meg, mint kiderült. Az ilyen nagyravágyó és karrierista emberekre eddig sem volt és ezután sem lesz szükségünk, aminek kiszűrésére nagyon jó volt ez a választás.
Természetesen ezeknek lett aztán a legnagyobb hangjuk és lettek hirtelen a legokosabbak, amiről a kopogtatócédula gyűjtés közepette nem tettek túlzott tanúbizonyságot. De egyesek arról is elfeledkeztek, hogy a jelöltségükhöz szükséges 750 darab ajánlás összegyűjtését is nekünk köszönhetik, ugyanis ezt teljesen önállóan és egyedül csak 4 ember volt képes megtenni a 24 jelöltünkből! (Mondanom sem kell, közülük senki nem „reklamált” sem közben, sem utólag.) De ez nem zavarta azt a 6-7 okoskodót. Köszönetet miért is várnánk az ilyenektől mások segítségéért vagy anyagi áldozatáért – amiből ők is jócskán részesültek.

Mostanra mindenki számára világossá válhatott, mi nem egy pénzre hajtó, az 1%-ot célként kitűző választási párt vagyunk. A 0,9%-al nem lett mindennek vége. Csak azoknak lett vagy lesz ez a sorsa, akik másért voltak vagy esetleg vannak még itt.
Immár tudjuk azt is, ki miért jött közénk, amit az elmúlt néhány hónapnyi látszólagos szünet is szépen bebizonyított: leszelektálódtak a karrieristák, az élősködők, a nagyravágyó és önző, öncélú emberek, akik csak ugródeszkának kívánták használni a Civil Mozgalmat. Nem fogunk az ilyenkor szokásos 6-7 elégedetlen ember után sem könnyeket hullatni, mert nem azt kapták, amire számítottak, vagy ha igen, akkor ehhez dolgozniuk is kellett volna, de azt már nem akartak.
Jobb későn megszabadulni az ilyen politikai megélhetést keresőktől, mint soha.

Összességében elmondhatjuk, a Civil Mozgalomnak minden téren csak jót tett a tavaszi választás, ami az elért eredményben is meglátszik: 3 hónap alatt szinte pénz nélkül, tapasztalatok és média háttér hiányában 24 jelölttel majdnem 1%-ot elérni, és ezzel a 6. legnagyobb országos közéleti tényezővé válni megközelítően sem tudott még soha senki.
De jót tett nekünk a választást követő 3 hónap is, hiszen a megyékben lassanként már mindenhol felálltak a működő megyei csoportok is, mindenki tudja a dolgát, és nem felülről várják az irányítást.
Ennél nagyobb szabadság és igazi alulról építkezés nincsen sehol. Aki szerint ez nem az, annak nincs más oka, mint hogy a tenni akarók nem fogják elfogadni a szájhősöket és az okoskodókat. Én pedig nem legitimálok senkit sehová, mert az elvégzett munka az egyetlen, ami nálunk előmenetelt jelenthet. Van akinek ez nem tetszik, sértő és megalázó számára vagy fáj neki, mert nem ehhez szokott. Az ilyen számító emberek jobban szeretnek sunyi leveleket irogatva kritizálni másokat, vagy egy fórumon eljátszani az okosat és várni az elismerő szavakat, (ha mástól nem, hát saját magától, …persze más néven) mint cselekedni, nekirugaszkodva tolni a mozgalom szekerét, és tenni a legszükségesebbeket.

Mindenkiről hamar kiderül, hogy mi hozza közénk, amit a cselekedeteivel le is lehet mérni: a tenniakarás, az építés és az eredmények elérése, vagy a megosztás és a rombolás.

A Civil Mozgalomban mindenki azt kapja, amit megérdemel. A sikert, az eredményt nem elég csak várni, hanem meg is kell dolgozni érte. És ha a negatív, csak okoskodni és rombolni tudó rosszindulatú emberek rövid „tündöklésük” során valakit el tudnak téríteni a mozgalomtól, azon sose bánkódjunk, hiszen ez bármikor megtörténhet bármilyen ürüggyel, félrevezetéssel és hazugsággal, esetleg egy vélt vagy valós sérelem révén. Ez még jót is tesz nekünk a természetes kiválasztódás ősi törvényéből következően, hiszen a labilis, a hezitáló és a megbízhatatlan embereknél nincsen rosszabb. Jobb az ilyen befolyásolható és gyenge jellemektől időben megválni, mert a jövő kihívásait és a ránk váró feladatokat látva, közöttünk mindenkinek sziklaszilárd alapokra kell építeni, ugyanis az ingatagság hatalmas veszélyeket rejthet. Hogyan is mondta Dobó István várkapitány Egerben? „Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl…”
Igaza lett neki – is.

Ma, a 21. század kezdetén ez a tanulságos mondat méginkább igaz, és ezt a fejünkbe kell vésni, ha nem akarunk a helyzet, a rendszer és a jövőbeni folyamatok kiszolgáltatottjai lenni. Ez az egyetlen esélyünk arra, hogy változtassunk azon a katasztrófahelyzeten, amit szerintem már mindenki belát, és talán azt is, hogy hamarosan bekövetkezik. Ezért sincs időnk az okoskodásra, vagy a fanyalgókra és a huhogókra pazarolni az időnk és az energiánk.
Példát kell mutatnunk és áldozatokat kell hoznunk, hogy megmutassuk: VAN KIÚT!
De ehhez olyan elszánt és értelmes emberek kellenek, akik látják és tudják is, hogyan kell és lehet elérni a célt.
A cél pedig nem más, mint a fenntartható, működő és fejlődőképes települések létrehozása, valamint a gazdasági, társadalmi és ökológiai válságra, mint a jövő igazi kihívásaira történő válaszadás, és az ezekhez szükséges gyakorlati megoldások felmutatása.

Lassan túljutunk végre azon a korszakon, amikor az emberek többségének csak a pénz és az előnyök megszerzése a legfontosabb cél az életben, és emiatt sajnos képesek bármilyen meggondolatlanságra. Ezért is nyögjük a ránk nehezedő terheket, és emiatt kezdi elveszteni egyensúlyát a világ, de nem csak gazdasági, hanem geopolitikai és ökológiai értelemben is.
Eljött az idő, cselekednünk kell, nem pedig mellébeszélni és csak beszélni, beszélni, mert ha valaha, akkor most bebizonyosodni látszik: „A tett halála az okoskodás!”
Ha nem akarsz valamit, akkor miért beszélsz róla, ha pedig akarod, akkor miért nem teszel érte és mutatsz fel valamit ennek érdekében?
A Civil Mozgalomban a tettek beszélnek, mert ha mindig a másikra várnánk, akkor se te, sem én nem lehetnék itt, és soha nem ismertük volna meg egymást…
És be kell végre látnia mindenkinek, nem egymásra kell várni, hanem együtt cselekedni, és igyekezni jó példával elől járni!

Ezért is várjuk közénk minden tettre kész, a jövőért, gyermekeinkért, a hazánkért, de a világ sorsáért is aggódó, felelősséggel gondolkodó és cselekedni szándékozó honfitársunkat!
Innentől már tényleg csak azokkal szeretnénk tovább folytatni a megkezdett utunkat, akik az eddig történtek és a fentiekben leírtak figyelembevételével a Civil Mozgalom aktív és tevőleges résztvevői akarnak lenni, hiszen a legtöbbük számára eddig sem volt kétséges, hogy velünk tartanak mindvégig.
És természetesen várjuk azokat az új résztvevőket is, akik úgy döntenek, hogy a jövőben velünk tartanak, mert a megosztó politika helyett ők is inkább az „arany középutat” választják, és a civil társadalom képviseletét, azon belül is a Civil Mozgalmat látják megoldásként, ami nem megoszt és elválaszt, hanem összefog és megerősít, amivel elindíthatjuk végre a történelem szükségszerű folyamait.

Üdvözlettel: Seres Mária