Rés a falon…

Rés a falon…

– A 80-as évek ellenzéke nagyobb reklámot kapott a pártállami időkben, mint a Civil Mozgalom a 2010-es választáson!
Egyszerűen érthetetlen, hogy a magyar sajtó miért elfogult ilyen otromba módon, és miért hallgatja el ennyire méltánytalanul, pedig ez az egyetlen tiszta és alulról építkező szerveződés az elmúlt 20 év során, amely minden külső segítség nélkül eredményeket tudott felmutatni. Vagy ez lehet a baj, és éppen ezért rekesztetik ki? Ez az erény lett mára a legnagyobb bűn? – mondta egy ismeretlen, de annál kedvesebb idegen úr egy TV stúdió előterében, miután végiglapoztuk a napi friss sajtót. És vigasztalóan rám mosolygott…

Napok óta érzem a tehetetlenséget és tudom, hogy nem vagyok egyedül. A jelölttársak és a segítőink a honlapunkon szinte csak arról írnak, hogy már megint nem említettek minket sehol, csak azt az 5 pártot, akik milliárdokat költenek a választók átverésére.
És még mindig nem akarnak bennünket mérni, sőt a sajtótájékoztatóinkra sem jönnek el stb…
Pedig meglepetést okoztunk – az országos listát állítók közé befutottunk nem várt hatodikként, ám mégis folyamatosan 5 pártról van szó.

Aki úgy gondolta, hogy Magyarországon a média feladata a TÁJÉKOZTATÁS – azt ki kell józanítani. Egész más a cél: a MANIPULÁLÁS. Azt viszont vér-profi módon teszik, és rendkívül összehangoltan – tisztelet az elenyésző kivételnek.
Nincs különbség ebben sem közöttük, ahogy az 5 párt között sem. Mindegyik a rendszerváltás körüli „zavaros világ” terméke – még akkor is, ha maga a szervezet csak nemrég jött létre. Akik viszont benne és mögötte vannak, már régi bútorok, ezért is van ez a nagy összhang részükről, velünk szemben.

A sajtó hónapok óta mantrázza, hogy kire kell szavazni és kire nem szabad. (De figyelem: akire főleg nem szabad, annak a nevét meg sem említik. Akit tehát néven neveznek, hogy rá nem szabad, arra értelemszerűen lehet szavazni, sőt inkább kell és fognak is szavazni. Logikus, nem?)
Van sablon a baloldalon, és van a jobbon is. Az olvasók/nézők között nincs jelentős átfedés, így mindenki terelgeti a saját nyáját (vajon tudják hová?)

A rossz hír az, hogy a magyar lakosság többségének fogalma sincs róla, hogyan manipulálják. Hallgatják a híreket és észrevétlenül veszik az üzeneteket is. Őket egyébként nagyon könnyű felismerni: lakóhelytől, nemtől, kortól függetlenül ugyanazt mondják – ugyanaz a szóhasználat, ugyanazok az érvek és az ellenérvek is. Aki kettőnél több lakossági fórumot tartott, az biztosan megerősíti ezt. Öt mondat után már lehet érzékelni, hogy ki kinek a híve.

Mai népmese

De mit tudunk tenni? A HÍR-telen állapotot úgy lehet áthidalni, ha a hír terjesztését nem a médiára, hanem az emberekre bízzuk. Hadd mondják el ők, hadd adják tovább ők. Terjedjen úgy, mint a népmesék. A népmesék folyamatosan formálódtak, mindenki hozzátett egy kicsit, a saját szája-ízére igazította, de a lényeg, a tartalom nem változott. A mondanivalója általános és örök érvényű maradt, és az igazságról szólt.
A Civil Mozgalom is így született – a nép akarta. Először összeálltunk 600 ezren egy fontos dolog miatt, és pénz meg reklám nélkül is terjedt a hír, végül pedig ott volt az elmaradhatatlan siker. A nép akarta – és véghezvitte, csak el kellett kezdenem és mellém állt, mert jót akartam. A nép írja most is a forgatókönyvet, és a történet szereplői is a nép egyszerű, de annál elszántabb fiai és lányai. És újra sikert értünk el, hiszen pénz és reklám nélkül országos listát állítottunk, ami sok tőlünk „nagyobb” szervezetnek nem sikerült. Ezt a mi meseszerű történetünket a nép írja, a nép adja hozzá a szereplőket, a nép adja tovább a hírt szájról szájra, és a nép veszi ki a munkából a részét – szóval a nép alakítja a szándéka szerint, és ha úgy akarja, a nép fog majd örülni is a történet végén…

A mondás is úgy tarja, három a magyar igazság.
Most itt a lehetőség, hogy igazságot tegyünk – hogy elégtételt vegyen a nép, a Civil Mozgalom, az elmúlt 20 év megalázásaiért. Hogy sikerül-e, ez is csak a népen, a magyar társadalmon fog múlni. Ha elérkezettnek látja az időt és akarja, akkor harmadszor is meg tudjuk mutatni az erőnket – ami most sem a  pénznek meg a reklámoknak lesz köszönhető, hanem annak az őszinte összefogásnak és hitnek, ami nélkül soha nem lehet ezt a bűnös rendszert leváltani, és az újat emberhez méltóan működtetni.
És jól tudjuk, a pártok ezt nem akarják immár 20 éve megtenni, csak beszélnek róla…

Írjunk együtt egy modern népmesét, egy új történetet. Keressünk hozzá szereplőket és adjunk nekik feladatot, állítsuk őket próbatételek elé. Ha pedig lesznek majd hősök, akik legyőzi az akadályokat, azok nyerjék el a méltó jutalmukat. Ez sok száz éve így (lenne) igazságos.
Hogy ma miért nem így működik a világ? Talán mert nem azok a hősök, akik valóban megküzdenek a nehézségekkel, hanem azok, akikről azt mondják – vagy inkább elhitetik -, hogy ők hősök.
Lásd: „celebek” a politikában.

A REND magától nem fog helyreállni. Ahhoz a fő-manipulátor, a hatalomipar által épített vastag védőfalon rést kell ütnünk. A Civil Mozgalom ezt már megtette.  A kérdés, hogy sikerül-e most átférni rajta, és ha igen, hányan. De azt is tudom, ha csak egyetlen egy valaki a falon belülre kerül, az már nem fogja betömködni a rést, hogy ő is csak a bentiek kiváltságait élvezze, hanem a legfontosabb dolga az lesz, hogy odamegy a kapuhoz és megnyitja azt a többiek előtt is.
Ezért arra kérek mindenkit, hogy segítsen most tágítani ezt a rést, hogy át tudjon rajta csusszanni legalább egy ember! A másodiknak, harmadiknak már sokkal könnyebb lesz – és aztán megnyílik a kapu is. Mert ne felejtsük el: a reteszt csak belülről lehet nyitni!

Ne higgyenek a sajtónak, ne higgyenek a közvéleménykutatóknak, ne foglalkozzanak a politikusok jóslataival és az elemzők bölcseleteivel. Hallgassanak a szívükre, és nézzenek bele a gyermekük szemébe.
Ki kell végre szabadulni a befolyásolók markából, és akkor hamar észre fogjuk venni a valóságot.
A valóságot, ami sokkalta szebb és reményteljesebb, mint ahogy azt a manipulátorok láttatni engedik.

Ha tehetném, a választás előtti este egy órán át kötelező TV műsor szünetet rendelnék el. A képernyőkön csak egy szó jelenne meg: GONDOLKOZZ!
Gondolkozz, hányszor csaptak már be gyakorlatilag ugyanazok, hányszor mondtak már szép dolgokat a pártok, aztán tették az ellenkezőjét, és hányszor érezted már, hogy megint rosszul szavaztál? És ez mindig is így lesz, amíg rá nem ébredünk, hogy a hiba nem bennünk van, hanem abban, hogy nincs kiből és miből választani, hiszen nincsen közöttük lényeges különbség. Ők nem értünk, hanem magukért vannak – és ezt már sokszor bebizonyították!
Ezért a végeredmény mindig csalódás és kiszolgáltatottság lesz, ami nem a véletlen műve – immár 20 éve. Ezért kell végre öntudatra ébredni, elfeledve minden hangzatos ígéretet és félrevezető propagandát.
Ha ez így lenne, talán már másnap megtörténne a csoda – éppen úgy, ahogy a mesékben.
És akkor nem egy párt, hanem végre a társadalom nyerne a választáson, ez a sokat szenvedett és porig alázott magyar nép.

A kérdés már csak az: akarjuk-e?
Aki IGEN-t mond, az a szavazólapján tegyen egy nagy X-et a Civil Mozgalom mellé, mert ezzel önmagára és az egész nemzetre szavaz – hiszen valójában mindenki civil…

Barátsággal: Seres Mária