Nesze semmi…

Rendben, mostantól másképp hívnák: nem költségtérítés, hanem pótlék valamint lakhatási támogatás. És mindkettő adókötelessé válna.
De hol marad az elszámolási kötelezettség?
Pont az nincs benne, ami a népszavazási kérdés lényege! Tessék megmutatni, mire költik a havi többszázezer forintot! Tessék csak számlát gyűjteni – az fehéríti a gazdaságot (vagy nem ez a célja a százmilliós költségű szerencsejátéknak is?)

Biztosan hallottatok a brit költségtérítési-botrányról. Egy napilap kezdett utánajárni hogy a parlamenti képviselők közül ki mire is költ valójában. Mert ott nem bemondásra jár, hanem vinni kell a számlát. És kisszámú kivételtől eltekintve meglepő dolgok láttak napvilágot – s gerjesztettek határokon túlra is elhallatszó belpolitikai botrányt – mely várhatóan áldozatokat is követel.

S hogy mi van nálunk? Idézek Göndör István törvénymódosításhoz csatolt általános indoklásából: A Magyar Országgyűlés a törvényalkotás útján mindent megtesz a közélet tisztaságáért, a közpénzek felhasználásának átláthatóságáért. … E módosítással tudomásul veszik – (mármint a képviselők) – hogy az Alkotmány 20. §-ban meghatározott, a képviselők függetlenségét biztosító javadalmazás, csak a válság elmúltát követően, az ország teherbírásától függően biztosítható.
Most mi van? Nem biztosított a függetlenségük mert adózni kell utána?!

Tisztelt Képviselők! Bármikor le lehet mondani! El lehet menni innen – ahogy ezt nekünk is felkínálták.
A képviselőséget önként vállalták. A döntés, mint mindig, az Önök kezében van.