Baki

Biztos vagyok abban, ha létezne olyan lehetőség, hogy visszahívhatjuk a választott, nem minket képviselő képviselőket, akkor most szinte mindenhol elindulna a lemondásra felszólító aláírásgyűjtés. És biztos gyorsan haladna…

De sajnos ilyen szabály nincs és nem is lesz addig, amíg ezek a pártok ülnek a Parlamentben, hiszen a pénz mellett abban is nagy az egyetértés, hogy ezt semmikor ne tehessünk meg.

Dagad a botrány – azt a sokszázezret hozó, szemtelenül csak bakinak titulált tudatos megtévesztést Göndör István az életben nem tudja kimagyarázni. Pedig már a Fidesz is besegít – de Répássy Róbert sem túl meggyőző. Ez közös sár, oldaltól függetlenül benne vannak nyakig.

Ja, hogy most már nem az alapdíj, hanem a felturbózott tiszteletdíj az átnevezett költségszámítás alapja? Szó sincs itt véletlen tévesztésről. Ez egy szándékos és nagyon is átgondolt módosítás. Erről vajon miért nem nyilatkozott a gondos Göndör István? Miért nem árulta el, ki tette a javaslatot azon a bizonyos mentelmi bizottsági ülésen, amit érthetetlen módon zárttá tettek. Most már legalább értjük, hogy miért. Ezek szerint véletlenek a parlamentben sincsenek…

Göndör úr, aki nem volt hajlandó velem találkozni, merthogy szerinte én politikai ügyet csinálok a költségtérítésből, bezzeg ő megoldani szeretné – szóval ő azzal érvel, hogy az utolsó pillanatban (?!) került ez a javaslat a mentelmi bizottság elé. És láss újabb csodát, az ülés egyetlen résztvevője sem emlékszik, hogy ki vetette fel. Jegyzőkönyvet pedig a zárttá tett ülés miatt nem láthatunk, nehogy fény derüljön a sunyiságukra.

Több újságíró és jogász kérdezte, hogy én, mint a költségtérítéses népszavazás kezdeményezője, kaptam-e meghívást a bizottsági ülésekre – akár csak jelképesen is tettek-e olyan gesztust, mellyel bekapcsolnak a törvényt előkészítő munkába. Hát nem. Nekem – sőt nektek sincs ehhez semmi közötök. Ezt ők szépen, zárt ajtók mögött eldöntötték. Érdekli őket, hogy mi mit gondolunk?!

19 évet kellett várni arra, hogy a honatyák 2/3-os többséggel egyet tudjanak érteni a saját fizetésük rendszerének átdolgozásában. Most sikerült. Gyanúsan sokan támogatták. Szólni pedig senki nem kívánt a zárószavazást megelőzően.

A terv sikerült, gyorsan megcsinálták – népszavazás se legyen, ők meg közben minden eddiginél jobban járjanak. És ez a Köztársasági Elnöknek is tetszett. Nem dobta vissza a törvényt, mint azt már ennél sokkal jelentéktelenebb esetekben is nem egyszer megtette. Pedig tudott ő is róla, hisz a törvényt megkapta, de ha máshonnan nem, hát a megjelent sajtóhírekből hallhatta.

Ez a helyzet most, 2009 nyarán Magyarországon.

A közakarat nyilvánvaló semmibevétele és a demokratikus intézmények erkölcsi összeomlása már a külföldi sajtót is érdekli.

Engem neveztek már a honatyák 4 milliárdot a köztől ellopó bérencnek – remélem nem kapom meg az országimázs romboló jelzőt tőlük. A bűnbakokat máshol kell keresni.

Hétfőn dönt az Alkotmánybíróság arról, hogy lesz-e népszavazás. Figyeljétek a híreket, és a lehetséges összes fórumon hallassuk a hangunkat. Csak nyíltan és őszintén – tehát ne úgy, ahogy a politikusok szokták.