200 + 20 év

A politika az orránál fogva vezeti a népet – a Szabadság helyett.

Az elmúlt két hét gyorsmérlege:

A parlament: önmaga országgyűlési határozatával és az alkotmánnyal szembement.

A köztársasági elnök: az önmaga által jegyzett alkotmánybírósági határozatával és az alkotmánnyal szembemenve az országgyűlés jogsértését elfogadta és aláírta.

Az alkotmánybíróság (két ember kivételével): az általa hozott alkotmánybírósági határozattal és az alkotmánnyal szembement, mert ezt a demokráciákban példátlan és jogellenes eljárást a legmagasabb szinten jóváhagyta!

Ilyen rövid idő alatt ennyi és ekkora súlyú törvénytelenség és alkotmányellenesség még soha nem történt a hazai demokrácia történetében – ami nem jelent mást, mint a népképviselet teljes csődjét. Emellett pedig a politikusok nyilvánvalóvá tették, hogy hazánkban a pártok diktatúrája van – és A NÉP AKARATA NEM ÉR SEMMIT…

Tették mindezt annak a 605.885 embernek az egyértelmű szándéka ellenében, akik az “Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?” kérdésben népszavazást kívántak tartani, mert a képviselők nem voltak hajlandóak a minden magyar állampolgárra kötelezően érvényes törvényeknek magukat alávetni.

Hiábavaló volt az utóbbi 9 hónap, vagy inkább az elmúlt 220 év minden áldozata – mondhatnánk…
Pedig 220 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon fontos állomásához érkezett az emberiség – gondoltam ezt én is a mai napig.
220 éve, 1789. július 14-én hangzott fel először a tömegek ajkáról az a bizonyos bűvös három szó: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ez a három szó alapozta meg az elmúlt két évszázad legnagyobb társadalmi kihívását: a demokráciát.
Most már nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy mindhiába, mert ebben az értelmében teljes kudarcot vallott. Ahogyan az egész világban, úgy azonképpen itt, kis hazánkban is.

Mert az emberiség, a nép csak addig volt jó, amíg feláldozta magát e három szóért azok érdekében, akik ezt lassanként – vagy talán mindvégig – maguknak kisajátították. Az egyenlőbbek az egyenlőeknél, amint ezt Orwell nagyon találóan megfogalmazta már 75 éve. Ahogyan ez nálunk is történik immáron 20 éve, és folyik azóta is rendületlenül.
Mert mi is történt valójában a rendszerváltás hajnalán? MEGEGYEZÉS! Megegyezés arról, hogyan és miként kell levezényelni egy demokratikusnak tűnő átalakulást. És ha már demokráciának keresztelik az új gyereket, akkor ehhez kellenek keresztapák, azaz demokraták is.

Ebből persze nem is volt hiány, jöttek szép sorban a hamisabbnál hamisabb Magyar, a Szabad, a Keresztény, a Független, a Fiatal és még ki tudja hányféle hazug demokraták, akiket nem győztünk számlálni – akárcsak Mehemed, akit végül felrúgtak a tehenek, mint bennünket is ezek a pártok (micsoda egybeesés). És megköttetett csendben a frigy, amihez mi csak becsapott szavazónak, vagyis inkább statisztának kellettünk. Azóta pedig csak szavazunk és szavazunk, de nem történik semmi jó, miközben mindig más-más teszi annak az ellenkezőjét, mint amire a felhatalmazást adtuk. Mindenki a másikat hibáztatja, miközben egyik sem tudott soha igazi eredményeket felmutatni, pedig a lehetőség erre már mindenkinél megadatott legalább 4 évre.

Viszont az ő idejük nem telik hiába, mert náluk az idő valóban pénz. Minél tovább vannak porondon, annál jobban lopnak és gyarapodnak anyagiakban. Közben egyre gátlástalanabbak és semmi más nem számít nekik mint a saját érdekük és a haszonlesés, miközben nagy ívben tesznek ránk – a választókra. Közben egyre rosszabbul áll nem csak a lakosság, de a száz sebből vérző hazánk szénája is.

És tulajdonképpen kik ők? Kik ezek a szánalmas élősködők és miért hiszik azt, hogy nem elégeljük meg egyszer a tevékenységüket? Meddig hiszik azt, hogy át lehet verni bennünket látszatintézkedésekkel vagy akár egy kormányváltással, miközben semmi különbség nincs köztük. Miért hiszik, hogy sokáig játszhatják azt a mesterséges jobb- és baloldali megosztást és ezzel az emberek egymás ellen uszítását, hogy eltereljék az igazán fontos dolgokról a figyelmet?

Most újra és véglegesen bebizonyították a pártok és a politikusok, hogy valójában nincs semmi különbség közöttük. Bort isznak és vizet prédikálnak, amivel az emberek többsége is tisztában van, de sajnos kínálat és más lehetőség híján sajnos ezekből választ. Pedig ne legyenek illúzióink a kutyából szalonna vagy a rablóból lett pandúr esetével kapcsolatosan…
Mára egyértelművé vált, hogy nincs semmi értelme egy előrehozott választásnak, mert a cseberből vederbe kerülés helyett csakis A TELJES POLITIKUSI GARNITÚRACSERE hozhat el igazi változást és a fellélegzést ennek az országnak!

Mert ez a „Szabadság” amit általuk kaptunk, csak az ő szabadosságukat erősítette, és a minden területen megnyilvánuló gátlástalanságukhoz adott teljes politikai és jogi védelmet.

Mert ez az „Egyenlőség” amit általuk kaptunk, csak közöttük állt fenn, akik mindannyian sokkal egyenlőbbnek hiszik és tartják magukat nálunk, egyszerű állampolgároknál.

Mert ez a „Testvériség” amit általuk kaptunk, csak a társadalom tagjai közötti feszültséget és ellentéteket fokozta, miközben egymás irigyeivé és ellenségeivé tette az embereket.

Így 200 + 20 év után végre bátran és egyértelműen kimondhatjuk, hogy köszönjük, de ebből ennyi éppen elég volt! Vége a türelmünknek és nincs mire vagy kire várni tovább. Itt az ideje, hogy a nemzet saját kezébe vegye a sorsát és ne a látszatdemokráciát játszó hasznavehetetlen és pénzéhes politikusoknak asszisztáljon.
Mert nincs idő újabb négy év ígérgetésre, hazugságözönre, korrupciós ügyekre és még sorolhatnánk az összes eddigi kormány tevékenységével járó ugyanazon bűnöket. Vége a szemfényvesztésnek, mert komolyra fordultak a dolgok a világban, és nem bohócok diktálnak a politikának nevezett cirkusz porondjáról, hanem az élet és a természet, a maga kőkemény valóságában!

Aki ezt nem látja és nem tud felnőni a kihívások nagyságához, az menthetetlenül elveszett, függetlenül attól mennyi tiszteletdíjat vagy költségtérítést fog havonta felmarkolni érdemtelenül, de attól is, hogy mennyit tudott összerabolni az elmúlt két évtized „áldásos” demokráciájának köszönhetően, ahol tyúkot lopni nem volt érdemes a börtönbekerülés kockázata miatt, csak milliárdokat, ami szinte minden esetben a sikerhez és a hírnévhez vezető utat jelentette büntetlenül…

Itt és most, 220 évvel a nagy francia történések után kijelenthetem, Magyarország népe megkapta az esélyt arra, hogy változtasson és kezébe vegye a sorsát. A világnak már sokszor megmutattuk mire vagyunk képesek, ezért eljött az idő, hogy most újra példát mutassunk a tehetségünkkel, kivívva ezzel a méltó elismerésre épülő együttműködést mindenkivel! Nem pedig az örökös ellenségeskedés magvait elvetve kergetni vágyálmokat, miközben hidegzuhanyként térünk magunkhoz, amikor kívülállókra bízva a sorsunkat zátonyra futunk.

Csak magunk, mi magunk vagyunk a megoldás kulcsa. Mindennel rendelkezünk ahhoz, hogy felépítsünk egy tisztességesen működő államot, amelynek egyetlen és legfontosabb alapja: a harmadik évezred kihívásainak megfelelő társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek, technológiák és fejlesztések megléte.
Márpedig ehhez régóta rendelkezünk szinte mindennel, de amíg a lottósorsolás vagy valamelyik ügyeletes sztár, netán egy minden hájjal megkent politikus a legfontosabb a társadalom mindennapi életében, addig nehezen elképzelhető, hogy az értelem felülkerekedhet a közéletben, hogy leküzdve minden válságot, kivezesse hazánkat ebből a kilátástalannak tűnő kaotikus állapotból.

Mert ez nem lehetetlen, csak a magyar társadalom tehetetlen – volt. Legalább is így gondolom, mert egy ilyen kis országban, ahol 605.885 ember egy közös cél érdekében úgy tudott összefogni, hogy nem is ismerte egymást, az már jelent valamit, nem is akármit!
A politikusok ettől ijedtek meg és ezért – no meg a pénzért! – tudtak a nép akaratával szemben ilyen szokatlan és közös együttműködésről is tanúbizonyságot adni. Félnek és egyre jobban félni fognak, mert nekik még frissen él az emlékezetükben az a 20 évvel ezelőtti pillanat, amihez kísértetiesen hasonlított volna annak a 605.885 embernek az aláírásával ellátott szándéka, ami ősszel messze túl ment volna egy népszavazás jelentőségén. Mert akkor magától bekövetkezhetett volna az 1989 őszén tartott népszavazást követő látszat-rendszerváltás után az igazi is, 2009 őszén! Márpedig ők ezt nem nagyon szeretnék, és ezért volt ez a példátlan együttműködés a közös problémájuk kiiktatásáért…

De kedves parlamenti urak és hölgyek, ami késik, az nem múlik! Új szelek kezdtek fújni a Kárpát-medencében, és az áldemokráciánk homokra épített, szétmálló szabadság, egyenlőség, testvériség falazatát megrengetve immár azt susogja: minden lehetséges…

Egyetért-e Ön azzal, hogy az élősködő politikusok helyett a társadalmat képviselő és hazánk érdekeit mindig szem előtt tartó, tisztességes emberek kerüljenek a parlamentbe?

Ha igen, akkor tartson velem és a Civil Mozgalommal.

Seres Mária
építész, mérnöktanár, négy gyermek boldog édesanyja – és hazánk eddigi egyetlen, valóban a nép által elindított országos népszavazás kezdeményezője és szervezője

A tudás és a tisztesség vezeti ki a népet a válságból és a katasztrófából – nem a politika.