Néma csend… Talán vihar előtti?

Hallgatnak az országgyűlési képviselők. Pedig 21 ezren újra megszólítottuk őket egy levéllel.
Kivétel nélkül, mind a 384 honatyát.
Azt kértük tőlük, hogy feltétlenül válaszoljanak néhány konkrét kérdésre. De nem, egy nem sok, annyi sem méltatott bennünket feleletre.

Szeptember 14-én, már rögtön az őszi ülésszak első napján az Országgyűlés egyhangúlag és végleg nemet mondott a költségtérítésük ügyében kezdeményezett népszavazásra. Vegyük tudomásul: nem kívánják kiengedni a kezükből a könnyű pénzt. Akkor sem, ha ezt több mint 600 ezren, vagy talán már több millióan is akarják.
A nyár elején gyorsan megalkotott, aztán később hibásnak titulált törvény persze tetszett nekik: kapjanak többet és ne legyen kötelező a bizonylatolt elszámolás sem. És persze költségtérítés helyett hívják ezt majd másképpen, hogy ártatlan bárányként moshassák a kezeiket.
Erre szokták mondani: ügyes, de azt is lehetne, hogy ez már a pofátlanság csúcsa…

Most, hogy már nincs miről népszavazni, úgy gondolják el lehetne felejteni ezt az egész „aláírás-gyűjtősdit”.
Hát nem!
A képviselőknek szeptember 11-én, a szavazás előtt levelet vittem. Ennek a csomagnak súlya volt, hisz két hét alatt 21 ezer támogató is csatlakozott a levélben közölt felhíváshoz, amiben hét konkrét kérdés szerepelt. (ITT OLVASHATJÁTOK!) Viszont egyetlen képviselő sem akadt, aki a hétből legalább egyre is választ adott volna. Vagy legalább annyit írt volna, hogy: Nem unom még? vagy: Nincs más dolgom? Én ugyanis ilyen megjegyzéseket kaptam a Parlamentben legutóbb is. Persze ezt névvel vagy szemtől szembe senki nem meri vállalni közülük, csak a hátam mögött sziszegni…

Én nem vagyok képviselő, ezért egy nyílt kérdésre bátran válaszoltam volna mindenkinek: Nem, nem unom, és igen, van más dolgom is – de ezt sem hagyom annyiba. Nem teszem meg nekik azt a szívességet, hogy szép csendben tudomásul veszem: ŐK ILYENEK.
Ugyanis egészen addig ilyenek is maradnak, amíg mi ezt hagyjuk. És már 20 éve ezt tesszük, balgán beletörődve. De az utolsó csepp a pohárban ezzel megvolt, és úgy gondolom, már nem csak nekem van elegem a pártokból és a politikusokból…

Ezért kérek mindenkit, ennek tudatában higgyen vagy bízzon meg a képviselőjében vagy a „kisebbik rossznak” vélt pártjában, és a tavaszi választáson is jusson majd eszébe ez a hozzáállás, amivel most már többedszer szembesülhetünk:
Kit képviselnek ők valójában?
Meddig feszítik még a húrt?

Nagy igazság, hogy minden rosszban van valami jó:
MINDEN VÁLSÁG ÖNMAGÁBAN HORDOZZA A VÁLTOZÁS ÉS AZ ÁTALAKULÁS KÉNYSZERŰ ÉS TÖRVÉNYSZERŰ LEHETŐSÉGÉT.
Nekünk már csak annyi feladatunk maradt, hogy mindezt egyértelműen felismerjük, és időben megtegyük a szükséges lépéseket, amire most történelmi esélyt kaptunk.

Mert hiába lapítanak a képviselők csendben, mi már nem vagyunk hajlandók tovább várni és hallgatni.

KLIKKELJ IDE ÉS TARTS VELÜNK TE IS EBBEN A VÁRVA VÁRT FOLYAMATBAN!

Seres Mária