200 + 31 év

11 éve ezen a napon döbbenetes dolog történt.

Az ország történelmének eddigi egyetlen, valóban alulról jövő kezdeményezését a meglepett és megrettent politikusok és pártok minden jogállamiságra jellemző szabályt és törvényt felrúgva együtt, összefogva és egyhangúlag akadályozták meg – politikai hovatartozástól függetlenül. Ez a képviselők költségtérítésének elszámoltatására irányuló népszavazási kezdeményezésem volt, amit magánszemélyként indítottam, és végül 605.885 aláírás gyűlt össze!
2009. július 14-én volt ez, a francia forradalom 220. éves évfordulóján, aminek a történetét érdemes itt mindenkinek elolvasni, legalább tanulságul: http://seresmaria.hu/200-20-ev-2

Bár büszke lehetnék arra, hogy 605.885 ember összefogásának eredményeként idáig eljutottunk, de ezt inkább az ország megalázásának napjaként tartom számon. Nem felejtettem el, hogy milyen pofont adtak nem csak a 605.885 embernek, hanem az egész nemzetnek.
Akik ezt meg merték tenni, azóta is figyelik minden lépésemet, és keresik az okot, hogy csapást mérjenek rám. Nem felejtik el nekem, hogy megjelentem azon a színtéren, ahol szerintük semmi keresnivalóm, és mindig kívülállóként, nemkívánatos személyként kezeltek. Ezt nem bocsátották meg nekem soha…

Már 11 éve kapom folyamatosan a rágalmakat és a pofonokat, hol kisebbet, hol nagyobbat, de nem érdekelt. Egy ideje nem csak ellenem, hanem a családom ellen is támadásba lendültek. A polgármesterségem óta, 10 éve már megfigyelnek, és minduntalan fogást keresnek, de mivel nincs, hát csináltak maguktól ilyeneket.
Odáig mentek, hogy alaptalan vádakkal és a törvénytelen eljárásokkal próbáltak kikezdeni, rám uszítva az önjelölt, fizetett megmondó embereket, és a média vérszomjas siserehadát.

Most hazánk legalantasabb politikai eljárását kreálták meg úgy, hogy csak egyetlen dologra nem voltak kíváncsiak, AMI UTÁN NYOMOZTAK! Még a határozott kérésünk és felhívásunk ellenére sem, hanem ahogy elkezdték, ugyanolyan és cseppet sem titkolt törvénysértő módon fejezték be.
A történetünk sokak számára szolgálhat tanulságul, amit innentől nyilvánossá teszünk, hogy mindenki lássa, mi folyik ebben az országban, és hogyan akarják immár fizikailag is ellehetetleníteni azokat, akik felemelik a szavukat.
Ebből látható lesz majd, hogy valójában mi zajlik a pártok kulisszái mögött…

A tét az lesz, hogy a média és a politika romboló, megosztó és uszító tevékenysége helyett akarunk-e valódi társadalmi összefogást, és a 11 éve megkezdett utunkat folytatjuk-e tovább, az élősködés megszüntetésére.
Már nincs vesztenivalónk, elértünk az utolsó lehetőséghez.

Az ügyészségi panaszomra persze nem kaptam választ, hiába kértem tőlük. Ha már az eddigieket nem, legalább ezt az utolsó törvénytelen módszerüket orvosolják, és a jogállam minimális látszatára ügyelve zárják le ezt a politikai megrendelésre végrehajtott, és nem titkoltan koncepciós eljárást.
A beadványomban azt kértem, hogy 3 napon belül, a bárkit megillető törvényes eljárásnak megfelelő módon nekünk is adják meg a jogot arra, hogy a kitalált vádak teljes iratanyagába betekinthessünk, és a rendelkezésünkre álló 30 napon belül arra észrevételt vagy indítványt tehessünk, és utána vádaskodjanak.

Természetesen, ahogy eddig sem, úgy most se tettek egy lépést sem a törvényes eljárás helyreállítására, még annak látszata sem érdekli őket…
Ezért a férjem úgy döntött, hogy a mai naptól éhségsztrájkba kezd, amit addig folytat, amíg az ügyészség legalább azt az egy dolgot nyilvánosan el nem ismeri, hogy a velünk szemben folytatott eljárásuk végén nem csak hibát, de ezzel törvénytelenséget is elkövettek, és nevezzék meg ennek a felelősét is.
Mert mások életével nem játszhatnak a kényük és kedvük szerint, amit pedig elkövettek, azért vállalják a felelősséget – még ha törvényen kívülinek is gondolják magukat!