Zenéljünk úgy, mint Venezuelában!

Zenéljünk úgy, mint Venezuelában!

1 hozzászólás a(z) Zenéljünk úgy, mint Venezuelában! bejegyzéshez

Seres Mária 2012 októberében megfigyelőként közreműködött a venezuelai elnökválasztáson. Azóta is tartja a kapcsolatot a kint élő magyarokkal, de az ország sajátos, zenei programja is nagy hatással volt rá.

– Hogyan vágott neki Venezuelának?

– Miután megtudtam, hogy apám egyik műegyetemi évfolyamtársa, Gózon Imre 1956 óta Venezuelában él, felvettem vele a kapcsolatot. Kiderült: ma már ő a caracasi Magyar Ház elnöke, és a 250 családból álló, nagyon összetartó közösség vezetője. Általa a hivatalos programok mellett megismerhettem az ott élő magyarok életét.

– A világ egyik legtehetősebb országa. Mennyire más az életszínvonal?

– 20-30 évnyi tisztességes munkával úgy meg lehet alapozni az anyagi biztonságot, hogy idős korban simán megfizethető az 1-2 hónapos nyaralás, a világ bármely pontján. A legmegdöbbentőbb a benzin ára: egy teli tank, vagyis 50-60 liternyi üzemanyag akkor kb. 1 liter tej árának felelt meg, 10 év óta, változatlanul! A média által sugallt kép teljesen eltér a valóságtól. Az újraválasztása utáni beiktatás előtt elhunyt Hugo Chávez államfő sokat tett a korábbinál igazságosabb társadalomért, a szegénység csökkentéséért, az oktatás, valamint az egészségügyi- és szociális ellátás javításáért. 10-15 évvel korábban a lakosság 60%-a még mélyszegénységben élt.

– Mi az, amit szívesen átköltöztetne onnan?

– Először is a kellemes klímát: 25-27 fok az átlaghőmérséklet. Még a leghidegebb napokon sincs hidegebb 20 foknál. Másrészt jó lenne nálunk is bevezetni egy nagyon szép programjukat, az El Sistemát. A szegény gyerekeknél egészen kiskortól kezdik a zenetanulást, amelynek elsődleges célja az örömzenélés, a teljes család közreműködésével. Külön figyelmet fordítanak a fogyatékkal élők oktatására. A zene pozitívan alakítja a társadalmat: elfoglaltságot ad a szegénynegyedekben élő gyerekeknek, a zenekarokban pedig megtanulják az egymásra figyelést. Ez a magyarokra is ráférne!

About the author:

1 Comment

  1. Menyhei László  - 2014-03-31 - 13:40

    Láttam néhány videót, a venezuelai zenei nevelés eredményeiről. Páratlan ötvözete a mesének, a reménynek, a lelki-szellemi felemelkedésnek,, az összetartozásnak, újra és újra neki lendülésnek. Gyermekzenekarok alakítása szisztematikus,. Van hozzá elhivatott nevelő, hely (a legszegényebb részeken különösen!) Aki hallotta vagy látta csak felvételről az ifjak majd a középkorúak előadását, közülük való Dudamell vezényletével, annak imaként hat , s maga is azt mondja ‘hej’ Istenem. A zenei nevelés módszere ott mélyebb, belsőbb, több szálú. Mi magyarok is képesek lennénk rá, ha elhagynánk a megfellebbezhetetlen tornyokba vonult magasságokat. Nagy szükség lenne egy ilyen feladat vállalásra, hagyományok generációs átadásában, valamint a műveltség erőlködés nélküli élsajátításában. Ám egy vagy néhány elhivatottra szükség van, mint az elindító venezuelai professzor évtizedes munkája mutatja. ( Nem szabad a gyerekeket ott hagyni, a munkát félbe hagyni!) Ha megnézzük Dunapatajon miért van zenekar ( asszonyok hegedülnek), bizonyára mert szükségük van rá. (( Félreértés ne legyen,,e sorokat nem zenetanár írta.))
    Szerencsés és eredményes munkát kívánok!

Reply Cancel

kettő × 5 =

Back to Top