Megint nagyot hazudott a sajtó

Megint nagyot hazudott a sajtó

2 hozzászólás Megint nagyot hazudott a sajtó című bejegyzéshez

Minősíthetetlen, amit az újságírók művelnek Gődény Györggyel.

Régóta tudjuk, hogy az újságírónak mindenhez joga van. Félrevezethet, zaklathat, hazudhat, vagy akár rágalmazhat is, tulajdonképpen büntetlenül.
Ezért sem érdekli, kit hogyan tesz tönkre és mekkora rombolást okoz a tevékenységével. Persze mindig azzal takaróznak, hogy csakis az olvasókat szeretnék tájékoztatni. Persze ez csak mellébeszélés, mert valójában végrehajtják azt a feladatot, amit kiosztottak nekik, és amiért megfizetik őket. Számtalan példát tudnék hozni a saját életemből, de most legyen szó egy tegnapi esetről.

Olvasom a hírt, hogy: „COVID-fertőzött beteget vitt el a mentő Gődény vírustagadó tüntetéséről

MÁR A CÍM MINDEN SZAVA HAZUGSÁG, ugyanis:

1. Senkit nem vitt el a mentő.

2. Nem volt tüntetés.

3. Vírustagadásról sosem volt szó.

De meg merem azt is kockáztatni, hogy még covid fertőzöttet sem vitt el aznap sehonnan a mentő, viszont ez elég jól eladható cím, illetve hazugság, ráadásul rossz fényben tüntethetik fel Gődény Györgyöt is, hiszen vele kapcsolatosan mást nem írhat a pártok által vezérelt sajtó, tehát vagy rosszat, vagy semmit sem.

Nézzük akkor a VALÓSÁGOT:

Március 20-án egy nemzetközi szervezésű esemény zajlott a SZABADSÁGÉRT – amire a világ több mint 100 országából jelentkeztek és regisztráltak. Magyarország is csatlakozott ehhez, amire Dr. Gődény György lett felkérve. (Természetesen ez a valóban fontos és lényeges hír nem jelenhetett meg, pedig világszerte milliók vonultak utcára minden földrészen.)

Ehhez kapcsolódóan Dr. Lenkei Gábor egy békés és csendes sétát hirdetett meg  a Parlament elől, a Kossuth térről. Ehhez Gődény György is csatlakozott, és még több száz ember. Maszkban, távolságot tartva, csendben sétáltak a járdán. Nem hangoskodtak és nem nyilvánítottak véleményt sem – csak mentek. Volt aki a családjával, mások kutyával, biciklivel vagy babkocsit tolva jöttek el.

A Kossuth tértől indultak, ahol a rendőrség tájékoztatta Lenkei doktort, hogy milyen szabályokat tartsanak be a vonulás során. A csoport élén Lenkei Gábor mellett ment Gődény doktor is. Mögöttük pedig ott sétált egy őrnagy, aki a kollégáival együtt azért „vegyült” a tömegbe, hogy semmi probléma ne történhessen.

Éppen az Operaház közelében jártak, amikor a vonulók közül valaki felfigyelt az utca túloldalán egy járókelőre, aki rosszul lett.

Az illető azonnal szólt Lenkei doktornak, aki egyeztetett az őrnaggyal, hogy nem probléma-e, ha átmegy a túloldalra megnézni, szükség van-e segítségre. Átmehetett. Ekkor mindenki megállt. Aztán nemsokára vissza is jött Lenkei Gábor, mert szerencsére nem volt súlyos a probléma.
Mentő nem volt, így nem is vitt el senkit. Főleg nem covidost „Gődény vírustagadó tüntetéséről”!

A várakozó csapat nagy tapssal fogadta a segítőkész Lenkeit, aztán indultak tovább.

A sétálók a Hősök teréig szerettek volna eljutni, de ezt végül a rendőrség megakadályozta.

A Kodály körönd után nagy erőkkel felvonulva, zárt láncot alkotva állták el az útját a békésen és csendben sétáló tömegnek.

Lezárták előttük a járdát, és az úttest felől is sorfalat állítottak. Megvárták amíg a hátrébb lévők is közelebb érnek – mert a 1,5 méteres távolságtartás miatt az Andrássy úton hosszan húzódott a menet -, aztán hátulról is megjelent több tucat rendőr. Így vették körbe minden ok nélkül a békésen sétálókat arra hivatkozva, hogy megsértik a távolságtartást. Aztán igazoltatni kezdték őket. Mindenkit.

Legalább egy órán keresztül tartott ez a megalázó procedúra – amit az emberek többnyire némán tűrtek. Nem volt hangoskodás, vergődés vagy kiabálás, és senkit nem kellett kényszeríteni semmire. Igazoltatás tehát volt, de tüntetés nem. 

Ha a „mindent tudó” sajtó akár egyetlen képviselője is, csak egy kamerával ott lett volna, látta volna, hogy mi történik valójában. De nem voltak ott. Viszont kellett írni valami lehúzós és mindenképpen lejártó cikket.  Így született meg a „COVID-fertőzött beteget vitt el a mentő Gődény vírustagadó tüntetéséről” című hazugság.

GRATULÁLUNK, nem csalódtunk most sem a magát arcátlanul hitelesnek, függetlennek, mértékadónak és elfogulatlannak tekintő médiában!

Záró megjegyzés: A sajtó működésébe nem egyszerű bepillantani. Egy átlag olvasó el sem tudja képzelni, mi mozgatja azt a gépezetet, amit MÉDIÁNAK hívnak. Az én szememet 12 évvel ezelőtt, a népszavazási kezdeményezésem során Murányi Marcell nyitotta fel, aki a Blikk, majd később a Népszabadság főszerkesztője lett. Ő volt az egyetlen, méghozzá fontos pozíciót betöltő, igazi zsurnaliszta, aki őszinte volt velem, mert – mint mondta – megsajnált. Az együttérzés okát is megtudtam: elképzelte az én helyemben a saját – szintén 4 gyermekes – családját és feleségét…
De erről majd legközelebb.

About the author:

2 hozzászólás

  1. Pálmicsek  - 2021-03-23 - 18:18

    Elszomorító, mi felé halad az ország.. Érdekes idevágó történetet hallottam a múltkoriban a békáról. Ha forró vízbe dobják hirtelen, kapálózik és kiugrik, de ha csak berakják a hideg vízbe és lassan melegítik a vizet forrásig, akkor megfő a saját levében. Ez történik a magyar néppel is. Lassan, de biztosan bekúszik néhány szabály, majd egyre több szabály, majd még több korlátozás, majd lassan változik át elnyomássá, cenzúrává, diktatórikus fellépésekké, büntetések és intézkedések egyre durvább sorozata, rendőri túlkapások, erőfitogtatás és eszement korlátozások, utasítások jellemzik korunkat! Az emberek nagy része a vezetett médiának hisz, egyesek félnek, mások közönyösek, míg vannak, de még az össz lakosság 1%-át sem éri el azok száma, akik mernek lépni, vállalják a véleményüket, józan paraszti ésszel és értelemmel érzik, hogy nem jó irányba megyünk és ebből nem kérünk – majd ezek, mi, megpróbálnak békésen fellépni, hiszen túl jól neveltek vagyunk és nem szeretjük az erőszakot – de többszöri próbálkozásunkra is csak a rendfenntartó szervek regulázását kapjuk túlkapásokkal, gorombán és egyre durvábban. Egyre bosszantóbb a felsővezetésnek az emberek azon kis csoportja, akik mernek csoportosulni, hangot adni nemtetszésüknek, újra és újra kimenni az utcára jelezni, nem kérünk maszkot, nem akarunk oltást! Normális életet akarunk, nem ezt az ok nélküli kontrollt!!!

  2. Badinka András  - 2021-03-26 - 05:06

    A médiának mér régóta valahogy kellemetlen vagy kínos téma az emberi jogok. Nem szeretnek írni róla, mélyen elhallgatják a témát. Meg lehet nézni, miket írnak az Emberi Jogok Világnapján, december 10.-én: leginkább semmit. Pedig akik nem tartják sokra az emberi jogokat, azok nem sikeresek.
    És a tudományos kutatás és oktatás szabadságát is csak az emberi jogok képesek biztosítani, és ha elnyomják az emberi jogokat, akkor mindent elönt az áltudományos hazugságáradat. Egyetlen áltudomány sem támogatta soha az emberi jogok oktatását, erről lehet felismerni azokat.
    Ebből következik a nyilvánvaló tény, hogy jelenleg a média nem az igazságot közvetíti, hanem egy hazugság-áradatot zúdít az emberekre.
    Eddigi olvasmányaimból azt a következtetést vontam le, hogy a fejlett ipari országok gazdagságát nem a közgazdasági döntéseik alapozzák meg, hanem az, hogy a polgáraik ragaszkodnak a polgári jogaikhoz, és ezzel egy olyan magasszintű bizalom jön létre az emberek között, ami növeli az állampolgárok gazdasági aktivitását is a politikai aktivitással párhuzamosan.
    Véleményem szerint ezért sajnos azt kell írjam ide, hogy az új politikai törekvések mindaddig vérszegények lesznek, amíg nem vállalják fel az emberi jogok oktatását széles körben.
    Az utóbbi 25 évben több tankönyv is készült a témában, én legjobb szívvel a SINOSZ-nál igyenesen elérhető e-könyvet ajánlom: Emberi Jogok: IGEN! címmel.
    Nemrég néhányan felkapták és terjesztették az Európa Tanács állásfoglalását az oltási igazolvánnyal kapcsolatban. Nos, valójában már voltak hasonló ajánlásai az Európa Tanácsnak évtizedekkel ezelőtt például a fiatalok politikai aktivitásával kapcsolatban is: az emberi jogok oktatásával akarták növelni a politikai aktivitást. Nyilvánvaló, hiszen nem szívesen látunk olyan politikai aktivistákat és politikusokat sem, akik semmibe veszik az emberi jogokat. Ez valahogy akkoriban nem érte el a társadalom ingerküszöbét, a média pedig mélyen hallgatott róla, lehet ez a téma kínos valamiért a médiának, nem hírértékű.
    A továbbiakban az emberi jogokkal kapcsolatban csak abban reménykedhetünk, hogy az emberek többsége inkább a tájékozott többséghez szeretne tartozni: azokhoz, akik alaposan és részletesen ismerik a jogaikat, semmit a tudatlanokhoz.

Leave a comment

20 + 19 =

Back to Top