Lyukas saláta

Göndör István (MSZP) le is tette az asztalra azt a tervezetet, amit pár hete még elutasítottak, mostanra viszont megbarátkoztak vele és úgy tűnik, egyhangúan támogatni is fogják. Átnevezik a költségtérítést (elképzelhető, hogy ez okafogyottá teheti a népszavazást?!) és hajlandóak SZJA-t fizetni utána.
De elszámolási kötelezettségről továbbra sincs szó! Aki nagyon akar, az gyűjthet számlát és azzal csökkentheti az adóalapját, de nehogy már táskányi számlákkal kelljen hónapról-hónapra bejárkálni a parlamentbe (idézet az érintettektől). Ilyet csak nekünk, nem országgyűlési-képviselő-millióknak kell megtennünk, az APEH-re tekintettel…

Kedden este 7 óra tájban került sor a törvénytervezet megvitatására. Aki azt hinné, hogy parázs vita zajlott, az téved. Az ülésterem kongott az ürességtől! A beterjesztőn, az illetékes bizottsági elnökön, a minisztérium munkatársán és egy frakcióvezetőn kívül más nem kívánt szólni – nem is nagyon volt más jelen. Családias légkörben megvitatták, hogy ez a javaslat ugyan nem tökéletes, de mivel nincs jobb, támogatható. Így is keveset keresnek, nézzük meg más országban mennyivel jobb dolguk van a képviselőknek, egyébként is az összes kedvezményüket már elveszítették, stb., stb., – panaszkodtak egymásnak. És nem értették: egyáltalán miért foglalkoztatja ez a pár ezer forint a közvéleményt? Nincs más problémájuk?

Tény, hogy mostanság az időjárási anomáliák nagyobb keserűségre adnak okot, mint a politikusok ténykedése.
Én hetente járok a nyíregyházi piacra. Törzsvevője vagyok egy nagyon kedves középkorú asszonynak, aki ahhoz az egyre szűkebb réteghez tartozik, aki nem csak kereskedni akar, hanem termel is.
Szerdán kisírt szemmel állt az asztala mögött. Az okot meg sem kellett kérdezni. A jég. Mindenét elverte. A paradicsom palántákból pucér kórók maradtak, a sárgarépákat kimosta a földből a hatalmas eső, mondhatni mindene odaveszett.
Ami menthető volt azt mentette: az asztalán átlyuggatott salátafejek, káposzták, sérült héjú cukkinik, ernyedt sárgarépák. Az ártatlan áldozatok.
A vevők meg jöttek, megnézték a portékát, és vásároltak: lyukas salátát, jégverte cukkinit és fonnyadt répát. Az árat nem is kérdeztük. Mindegy volt…
Pár asztallal odébb a kofák kínálatán nyoma sem volt a vasárnapi ítéletidőnek. De előttük mégsem álltak sorban.
Hát ilyenek is tudunk lenni: együttérzőek, segítőkészek.
És ugye értitek, hogy kerülhetett egymás mellé a lyukas saláta és a képviselők költségtérítése?