Kedvencek

Szepes Mária

Be kell tölteni a jobbik szerepet

„Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők vannak. És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van – de csak egyéni. Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is.
Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni, és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
És mindig csakis a fény irányát követni!

„Nagyon nagy bajban van a világ. Apokaliptikus időt élünk.
A kiművelt, egyre tágabb tudatú agyaknak kellene összefogni ahhoz, hogy ebben a végveszélyben – a 24. óra után 5 perccel – segíteni tudjanak. Össze kell fogni azoknak, akik Látnak és Tudnak. Akik tudják a hagyományt, és tudják a természettudományt.”

Szepes Mária

Müller Péter

Valódi út

„A jó út rendszerint a rögösebb út, és ha az ember fölismeri, hogy az ő útja rögös, akkor az a jó út. Én azt tapasztaltam, hogy mindig azok voltak a jó útjelzők, amikor éreztem, hogy akadályok vannak előttem. Ez sem egy örök igazság, mert előfordul, hogy az ember az akadályokat önmaga állítja. De általában a sors útja mindig nehezebb, mint amit az ember önző módon jónak vél. A kereszténységben például ott van az a mondat, hogy mindenki vegye fel a keresztjét. És ez a kereszt szimbóluma valaminek, ami a sorsfeladatot jelenti. Ha valahol akadály van és megpróbáltatás, az sokszor a valódi utunk.”

Müller Péter író

Radnóti Miklós Nem tudhatom (előadja: Latinovits Zoltán)

Szepes Mária: Vörös oroszlán

Mária néni a könyvről:  
A Vörös Oroszlánról én legszívesebben egyes szám harmadik személyben beszélnék, mert teljesen önálló, különös életre kelt. Egyéni sorsa van már. Nem állítom, hogy születéséhez nem volt szükséges tény, hogy írónak születtem, nyolcéves korom óta úgyszólván minden műfajban dolgoztam. Agyalkatom, fantáziám, s különféle, kezem alá csúszó történelmi, tudományos források is szükségesek voltak hozzá. Mégis úgy érzem, hogy csak használható eszköze, közvetítője voltam egy nálam hatalmasabb erőnek, inspirációnak; nem tudom mi a pontos neve, de van. 
Bizonyos, hogyha előre sejtem, micsoda tűztengerré gyúl ki a tollam alatt, mikor 1939-ben írni kezdtem, nem mertem volna vállalkozni rá. Egy évvel korábban halt meg a kisfiam.  
Férjem, Szepes Béla olimpikon, grafikusművész, karikaturista, újságíró, nemcsak a magyar, hanem a nagy világlapoknak is dolgozott. Ő tette lehetővé, hogy mindazzal foglalkozzam, ami érdekel, s hozzájussak német, angol forrásmunkákhoz. Az alkímia volt soron nálam éppen. Elhatároztam, valamelyik érdekes alkimistáról fogok írni egy novellát. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Őket pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia igazi beavatottjai sohasem „aranycsinálásra” törekedtek, hanem arra, hogy „emberólomból emberarannyá” transzmutálják saját lényüket. Azon fáradoztak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a „Bölcsek köve”, az „iható arany”, az Örök Élet igazi elixírje. Persze közben rengeteg érdekes felfedezésre bukkantak a természet titkait fürkészve alkimista műhelyükben. A mai tudomány ezt már sorra bizonyítja. Például, hogy az elemek egymásba átalakítható energiák: „műanyagkorszakunk” jelzi. Azt is, hogy lehet aranyat, drágakövet, érrendszertisztító, életet meghosszabbító vitaminokat, gyógyszereket és járványokat, fertőzéseket legyőző antibiotikumokat, szérumokat létrehozni. 
A kémia az „alkémia” leszármazottja, csak éppen nagyobb tévedésekkel s drágábban teremti meg hasznosnak vélt, de gyakran ártalmassá váló „arkánumait”, mint a természet zseniális biomágiája, amelyet utánozni próbál. 
A Vörös Oroszlán izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át, valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti olyan keresők számára, akik, ha többször elolvassák, rájönnek, milyen sok s mindig új pszichoarcheológiai rétegre találnak benne. 
Bizonyos, hogy engem megrendített a lángolás, amely írása közben váratlanul felgyúlt bennem. Ráébredtem, nem egy novella lélekvesztőjébe szálltam ezúttal, hanem kozmikus rakéta repít olyan kiterjedések közé, amelyektől elszédülök. S ezt a csillagutazást nem tudom abbahagyni. Egyre szélesedik. Tűztenger hullámaira emel. S noha cselekmények vázlatát ismerem, meghökkentő mondatok ömlenek a tollamból, amelyekre másodpercekkel előbb gondolni se mertem volna. Öt évig írtam. 
És amit nem hittem, nem is reméltem háromévnyi lélegzetnyi szabadságban, a Vörös Oroszlán első kiadása megjelent a Hungária Kiadónál, 1946-ban. Bestseller lett. 1947-ben államosították a kiadókat, és mint valamennyi könyvet a boltokból, könyvtárakból, amelyek tartalma eltért az egyetlen törvényes „ideológiától”, a Vörös Oroszlánt is bezúzták, elégették. Nagyon jó tett neki. A halhatatlanságról szól, tehát nem lehetett megölni. Hamvaiból felrepült, mint a főnixmadár. 
Második kiadását 1984-ben, „phantasie”-ként hozta ki a Kozmosz kiadó, némi rövidítéssel, utószóval. Harmadik, teljes szövegét a Háttér kiadó. Az is elfogyott. Münchenben kitűnő német fordításban a „hónap könyve” lett 1984-ben. S azóta ott a tizediken túli kiadás fogy. Megjelent Amerikában magyarul és angolul is, de fontos tárgyalásokat folytat róla e negyedik, legszebb magyar kötet gondozója több világnyelv komoly, nagy cégeivel. 
Az örök emberi problémákat felvető s azok megoldását kínáló Vörös Oroszlán tovább folytatja tehát sorsa által kijelölt saját pályáját, hogy átadja soha aktualitását nem vesztő üzenetét e nyugtalanító korszak szellemi támaszt kereső, gondolkodó olvasóinak.

Örkény István: Tóték

Modern mese az erőszak elleni harcról.

„Az az alapvető meggyőződésem, hogy az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ez, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan.” (Örkény)

Vajon meddig játszhatók a felvett szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás? Elpusztíthatja-e önmagát az ember? Van-e az embernek különleges szerepe a földön? Van-e határa az emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak? 

Janikovszky Éva: Égigérő fű

Amikor egy kisgyerek a szeretet erejével köveket mozgat ..

Misu nem ismer lehetetlent. A házbeliek, a kukások, a rendőr, az orvos és minden ismerős bevonásával szervezi a meglepetést a nyugdíjba vonuló kedves parkőrnek, Poldi bácsinak.

George Orwell: 1984

A történetben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást diktál a polgároknak -  hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel. Az 1949-ben kiadott művel kapcsolatban használják az „orwelli” jelzőt. Az 1984 vezette be a ma már híres mindenlátó Nagy Testvér alakját, a közismert 101-es szobát, a Gondolatrendőrséget, amely teleképeket (olyan televízió, amely kamerát tartalmaz – ez a Párt minden tagjának lakásában, majdnem az összes szobában megtalálható) használ, valamint az újbeszél nevű fiktív mesterséges nyelvet.

Grandpierre K. Endre

Királyaink életének, uralkodásának és halálának számadatait veszi sorra a könyv. A történelmünk olyan rejtett titkai előtt hullik le a lepel, mely sok talányra adja meg a választ. Felfedi királytragédiáink sorát, nagy nemzeti kataklizmáink por- és hazugság-elfedte törésvonalait.

 Részletek a film szövegéből:
Dal a gyermekségről
Mikor gyermek volt a gyermek, karját lóbálva járt, folyónak hitte a patakot, folyamnak a folyót, és tengernek ezt a pocsolyát. Mikor gyermek volt a gyermek, nem tudta, hogy ő gyermek, mindenben lelket érzett, és egynek érzett minden lelket. Mikor gyermek volt a gyermek, semmiről sem volt véleménye, nem voltak szokásai, gyakran ült törökülésben, nekifutás nélkül ugrott, forgó volt a hajában, és nem fintorgott fényképezés közben.
Marion vallomása
Legyen elég a véletlenből! Itt az elhatározás újholdja! Nem tudom, van-e meghatározottság; elhatározás biztosan van! Légy határozott! Most mi magunk vagyunk az idő! Nemcsak az egész város, az egész világ... ... kiveszi részét elhatározásunkból. Kettőnk több most, mint mi ketten. Megtestesítünk valamit. Ülünk a nép terén, és a tér tele van emberekkel, akik ugyanazt szeretnék, mint mi. Mi határozzuk meg mindenki játékát! Készen állok. Most rajtad a sor. Kezedben a játék. Most vagy soha. Szükséged van rám. Szükséged lesz rám. Nincs nagyobb történet, mint kettőnké, férfi és nő története. Lesz egy új történet óriásokról, akik láthatatlanok és sokáig magzatok maradnak, új törzsatyák története. Nézd a szememet! A szükségszerűség képmása, jövője mindenkinek, aki a téren nyüzsög.

Bacsó Péter: Tanú

Kultuszfilm – máig aktuális mondanivalóval

J. R. R. Tolkien: Gyűrűk ura

A budapesti Állatkert India ősi emlékeit idéző, szecessziós ízlésû bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, Az országépítőt, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a Budai Nagy Antalt ugyanaz a Kós Károly hozta létre. De ha sorolni kívánnók, hogy építészeten és irodalmon kívül még mi mindenhez értett mesteri fokon, akkor az ámuldozó érdeklődőnek tudomásul kell vennie, hogy festő - és grafikusmûvész, mûvészettörténész, néprajztudós, könyvkiadóvállalat igazgatója, nagy hatású folyóirat szerkesztője, gyakorlati politikus, olykor országgyûlési képviselő volt, Erdély lelkének és társadalmi valóságának legjobb értője, a ,,három nemzet", a magyar-román-szász együttélés ihletett kifejezője... ha kellett, mind a három nemzet nyelvén anyanyelvi otthonossággal. Kevés lenne, ha csak azt mondanók, hogy a nagy múltú és dúsgazdag erdélyi, majd romániai magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Hiszen az egész irodalom csupán az egyik arculata volt mindannak a mûvészi, tudományos és kultúrpolitikai teljesítménynek, amely múlhatatlan emlékû szerepet biztosított a ,,kalotaszegi ezermester"-nek, ahogy már hosszú élete derekán megtisztelték.