Hová menetelünk?

Hová menetelünk?

Nincs hozzászólás a(z) Hová menetelünk? bejegyzéshez

Mottó: „Ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani!” – Platón

Baj van. Nem azért mert pár ember elindult Miskolcról, hogy szégyenérzetét és  büszkeségét félretéve ország-világ elé tárja lehetetlen helyzetét. Azért van baj, mert a politikusok polipként rájuk telepedve eltorzították az üzenetüket, és ezzel ismét és sokadszor megosztották és félrevezették a közvéleményt.

Az adófizető haragszik a segélyesre: mi az hogy nem dolgozik?! Mit válogat?! Az ország nyugati részén élők meg nem értik, mit kell állandóan a borsodiakkal foglalkozni? A kormánypárt mutogat az ellenzékre: ők pénzelik! Ez csak egy újabb médiahecc-kampány!
Csak a lényegről nem beszélnek: hová vezet az, ha álláskereső százezrek egyetlen esélye a néhány hónapra vállalható közmunka marad.

Akinek nincs semmije, az annyit is ér?
 
A szakképzetlen közmunkások bére 2011-ben 57.000 Ft volt. Amit ebből kézhez kaptak az kb. 47.000 Ft.
Idén 71.800 Ft-ra emelkedett a közfoglalkoztatottak bére. Ezzel sokan elégedettek is lennének, de az új adótörvények miatt ebből is éppen annyi kerül a borítékba, mint tavaly, azaz 47.000 Ft! A nemzetgazdasági miniszter szerint ez elég a szerény, de biztos megélhetéshez.

Van próbatétel, amikor elhomályosul a jövő – hallhattuk a kormányfő évértékelő beszédében. Ő a vörösiszap áldozataira gondolt, de sajnos jóval szélesebb körben tapasztalható a jövőtlenség. Azok, aki egyik napról a másikra tengetik életüket, egy pár hónapra kapott 47 ezres lehetőségtől nem fognak szárnyakat kapni. A gyerekvállalás jóval kifizetődőbb – lehet-e csodálkozni azon, hogy már tizenévesen szülnek azok, akik számára a legális és normálisan megfizetett munka elérhetetlen álom.
De azzal is tisztában kell lenni, hogy a nélkülöző emberek hajlamosabbak az erőszakos cselekedetekre és a közösséggel való szembefordulásra.

Mi a megoldás? A kormány által a leghátrányosabb térségekben elindított start-közmunka mintaprogram jó eszköz lehet. Ennek sikeres megvalósítása azonban nem a politikusokon, de nem is a munkaügyi központokon múlik. Sokkal inkább azokon a polgármestereken és munkatársain, akik a programokat megszervezik. Akik ha céltudatosan terveznek, akkor a közfoglalkoztatottat valóban át tudják vezetni az elsődleges munkaerőpiacra. Nekik kellene segíteni, hiszen minél kisebb egy település, annál kevesebb a munkahely, és csak az önkormányzat jöhet szóba, mint közfoglalkoztató.
Erről is szólhatott volna az éhségmenet – hiszen polgármesterek is voltak a vonulók között.

Tállai András önkormányzati államtitkár, korábban polgármester üzenete viszont megtévesztheti a közvéleményt, miszerint „mindenkinek van munka, csak kérni kell”. Csak azt nem mondta meg, hogy kitől… Vajon egy pár fős községi hivatal hogyan tud százaknak munkát adni és a napi munkavégzést úgy megszervezni, hogy mindenki megelégedésére szolgáljon? És ne felejtsünk el egy lényeges tényt: az új önkormányzati törvény jelentősen átszervezi a közigazgatást. A 2000 fő alatti települések önálló hivatalait megszűnteti – és ki tudja, hogy a járási rendszer kiépítése után a nagyobb polgármesteri hivataloknál is hány fő maradhat? Akkor ki szervezi majd a közfoglalkoztatást?
És ne higgye senki, hogy ez a vidék problémája lesz csupán. A nincstelen emberek a városokban keresnek majd boldogulást, növelve ezzel a segélyezettek és a hajléktalanok eddig sem kisszámú táborát.

A hatalom birtokosainak fel kell készülni az éhségmenethez hasonló akciókra.
Eddig a lakosság szinte csak díszlete volt az előtte zajló pártharcoknak, ám sokak helyzete olyan kilátástalanná vált, hogy a passzivitásukat elhagyva már közvetlen és direkt üzeneteket küldenek a hatalom birtokosainak.
Felkapaszkodnak arra a bizonyos színpadra, ahová eddig csakis a rendezői szereposztás szerint lehetett feljutni. Hogy ebből csetepaté lesz vagy békés helycsere, majd kiderül.
 
A Civil Mozgalom aktivistái végállomásuknál várni fogják az éhségmenet azon civil résztvevőit, akik saját tehetetlenségük béklyóitól szabadulva áldozatot hoztak maguk és társaik sorsának jobbra fordulása érdekében.
Akik pedig csupán egy szerep miatt vegyültek közéjük, azt a gondolkodó ember úgyis kiszúrja.

ui: Tavaly ilyenkor még a gigaberuházások közmunka telepeiről hallhattunk – útépítés, gátépítés, stadionépítés, stb., ami százezrek számára jelent majd munkát. Vajon ezek a tervek hol akadtak el?

About the author:

Leave a comment

3 × 5 =

Back to Top