Ha én lennék Áder János…

…azt mondanám – mit mondanám?! parancsolnám – a pártok vezetőinek, hogy tessék, itt egy nagy asztal. Kerek. Üljön le mindenki. És bekapcsolnám az ukrán híradót. Szöveg nélkül együtt néznénk a helyszíni tudósítást, és utána feltenném a kérdést: – Ezt akarjuk?
Kampányoltok és gyűritek egymást – vajon miért és kiért? Belegondoltok-e abba, hogy pár százalékos népszerűség-emelkedésért milyen árat fizetünk?

De Áder János nem fogja leültetni a pártokat. Mert ha zavarná a politikusok által gerjesztett össznépi társadalmi békétlenség, akkor már korábban lépett volna.

Áder János helyében én már 2013 őszén, a bajai időközi önkormányzati választásnál azt mondtam volna, hogy STOP! Ez már régen nem demokrácia, ez nem a felek tisztességes megmérettetése. Megfigyelés, megfélemlítés, megvesztegetés és megtévesztés.
Ez nem választási kampány, hanem indulatkeltés és ellenségeskedés, a társadalmi nyugalom megzavarására irányuló tevékenység – és mindez 138 ember szavazatáért!

De Áder János nem szólt közbe sem akkor, sem máskor. Tűrte és eltűri most is ezt.
Én nem vagyok Áder János, nem vagyok köztársasági elnök. SMS jelölt vagyok Nógrád megye 1-es választási körzetéből.
De valahogy azt érzem, hogy azok a bizonyos Nagy Harcosok mégis le fognak ülni a kerekasztal mellé. És ebben nekem is részem lesz…

…ha már Áder Jánosra hiába vártunk!

ÖN MIT GONDOL?
Szükség lenne magyar légitársaságra?