Felszólítom, hagyjon fel népszavazási kezdeményezéseivel

Kedves Asszonyom!

Levelem elolvasása előtt biztosítanom kell Önt arról, hogy egylalán nem értek egyet mai pazarló vezetőinkkel, ezért is került sor ennek a levélnek a megírására.
Mi, mint a közigazgatásban dolgozók tudjuk, hogy egy-egy választás vagy népszavazás nemcsak rengeteg többlet feladatot jelent a közigazgatás dolgozóinak, azoknak, akik egyébként is már-már erő felett leterheltek, hanem igen költséges is. Minden egyes választás, szavazás legkevesebb három milliárd forintjába kerül az országnak.
A mostani igen kedvezőtlen gazdasági helyzetben kifjezetten luxus egy – Ön által felvetett – olyan kérdésre népszavazást kiírni, amelynek eredményeképpen évente csak néhány tízmilló forint bevételre számíthat az ország. (Eredményes népszavazás esetén is mikorra térül meg a kiadás?)
Bizonyára ezeket a számadatokat nem közölték azokkal az emberekkel, akik az íveket aláírták. Azon pedig, hogy – hiányos tájékoztatás birtokbán – aláírtak, egyáltalán nem lehet csodálkozni. De ez véleményem szerint nem az Ön érdeme, hanem annak a kedvezőtlen megítélésnek a következménye, amely a választópolgárban az általa megválasztott képviselőkkel szemben, az utóbbi években tapasztaltak alapján kialakult.
Bár Ön az aláírásgyűjtésekkel és a népszavazások kezdeményezésével állampolgári jogait gyakorolja, ezzel sérti mások jogait: a felesleges költekezéssel (éppen azt téve, mint akik ellen a népszavazás irányul) lassan már a megélhetéshez fűződő jogait, az arányosság elvét, a tények megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatáshoz való jogot.
Nem vitatva szándékai tisztaságát, mégis, mint magyar állampolgár felszólítom, hagyjon fel népszavazási kezdeményezéseivel, mert felesleges kiadásokba sodorja az országot. Ezeket a milliárdokat a többi tízmillió ember zsebéből úgy veszi ki, hogy közben alapvető kötelezettségét nem teljesíti. Mint építészmérnők valószínüleg nem ismeri az alsóbb néprétegek igen nehéz megélheti esélyeit, a nyomor bugyrait – pedig tőlük, és nem a vezetők reprezentációs kiadásaiból vonják majd el azt az összeget, amelyet a népszavazásra kell fordítani.
Bízom abban, hogy rövid levelem is elég ahhoz, hogy megértse, miért értelmetlenek az Ön által kezdeményezett népszavazások, amelyek – előre le merem írni – eredménytelenek lesznek, mert azon hatszáz-hétszáz ezer emberen kívül, akik aláírták ívet – de esetleg még ők sem -, nem is megy el több szavazni.
Annak ellenére, hogy a népszavazás kérdéseivel egyébként egyetértek, kérem, hogy gondolja át soraimat, és ne turkájon az amúgy is üres magyar zsebekben!
 
Tisztelettel: dr. Majoros Ildikó, Mány község jegyzője
jegyzo@many.hu

és a válaszom:

Tisztelt Jegyzőnő!

Csak egyetlen kérdésem lenne: Ön szerint mi a helyes állampolgári magatartás? Tűrjünk tovább, törődjünk bele hogy minden tönkremegy, hogy elveszik az életkedvünket, hogy elüldözik az országból a fiatalokat? Nem miattam pesszimista az ország 93 %-a…
Nem tudom van-e gyermeke. Belőlem nem az „építészmérnökségem”, és főleg nem szereplési vágy hozta elő a cselekvési kényszert. A gyerekeimért csinálom. Talán önző vagyok ezért, lehet. De nem kívánom tétlenül szemlélni a politikai elit kommunikációs csatározását, ahol – milyen érdekes – az ellenfelek azonnal leteszik a csatabárdot, ha a saját (közös) érdekeikről van szó.
És nem milliárdokat szeretnék kilopni az ország zsebéből – ahogy egy fideszes honatya fogalmazott a parlamenti ülésterem hátsó sorában – hanem RENDET szeretnék!
Tudja elég lett volna egyetlen képviselő egyetlen indítványa, és nincs 4 hónapnyi aláírásgyűjtés és nincs 4 milliárdnyi „kidobott” pénz.
Ön, mint közigazgatásban dolgozó hivatalnok, mivel magyarázza, hogy 4 milliárd megspórolására senki egy lépést sem tett?!
Kíváncsi lennék a válaszára, de nem várom hogy – értékes – közpénzből finanszírozott idejét rám pazarolja.

Üdvözlettel: Seres Mária