Az unalmas papírforma helyett

Sportversenyek nézőjeként mindig várjuk a meglepetést, az esélytelennek tűnő kiugró teljesítményét. Sokkal nagyobb az ováció, ha egy szélső pályán rajtoló nyeri az úszóversenyt, vagy ha a kisebb méretű bokszoló üt KO-t.

Emlékezzünk vissza a legutóbbi olimpiára: egy ország örült annak a Risztov Évának, akit alig ismert valaki, de mégis jött, látott és győzött. Nem sztárolták, nem forgott sokat a neve, aztán egyszer csak világelső lett. Pedig korábban azt írták róla, hogy nem optimális úszóalkat, nem igazán jó a „vízfekvése”. Neki minden tizedmásodpercért kétszer annyit kell dolgozni, mint másoknak. De Őt ez nem zavarta. Végül szorgalmának és kitartásának köszönhetően a sors megadta neki azt, amit megérdemelt.

Friss hír, hogy Miklós Edit női lesiklásban a hetedik helyet szerezte meg az olimpián. Ez óriási bravúr egy olyan ország versenyzőjétől, ahol sem hegyek, sem hó sincs túl sok. És a sportág alig kap egy kis támogatást. Olvasom egy hírben, hogy sokan csak mosolyogtak a verseny előtt, amikor a kombinációban 16. helyen végző Miklós Edit azt nyilatkozta, hogy lesiklásban az első hat között akar lenni. Kevesen hittek abban, hogy a magyar sízők közül elsőként neki sikerül majd az első tíz közé kerülnie. A lényeg, hogy ő hitt magában.

Meglepetések nem csak a sportpályákon vannak. Miért nem boríthatnák fel a papírformát az esélytelennek gondolt „újoncok” az országgyűlési képviselőválasztáson? Az SMS 7 nappal az aláírásgyűjtés megkezdése után már országos listát tud állítani.
Két héttel ezelőtt ki hitte volna el ezt nekünk?

ÖN MIT GONDOL?
Korlátozni kell a hirdetőfelületek által okozott vizuális környezetszennyezést?